Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VIII. folyam (Budapest, 1873)

156 ben minden kereshetőségi jogairól is lemondott, az újított alperesnek sem lehetvén több joga, mint az örökösödési jogról kielégittetése folytán lemondott anyja jogutódjának, — az elsŐbiróság Ítéletét ezen indokoknál fogva helyben kellett hagyni. A m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék, a pesti kir. ítélőtábla fentebbi ítéletét helybenhagyta; mert az újított alperes által 7. sz. a. eredetben felmutatott okiratot 1872. évi okt. 30-án az akkori melenczei község elöljárósága előtt, alperesnek édes anyja által kiállitottnak s ugyanazon elöljáróság által azon időben szokásos módon a községi pecsét reá illesztésével megerősítettnek, hitelesítettnek tűnvén fel, ennek ellenében ujitott alperesnek kötelességében állott annak hamisságát, illetőleg az abban foglalt ténykörülmények valótlanságát beigazolni, mit azonban tenni meg sem kisértett, sőt inkább az újító felperes által, ujitott alpereB édes anyja 100 ft és 3 db aranynyal történt s azon okmányban elismert kielégítésének és mind maga, mind pedig örökösei nevében további örökségi igényekről való lemondásának begyőzésére önkényt megajánlott s a 9. sz. alatti kérdő pontokban is megnevezett tanuk kihallgatását határozottan ellenezte, azért tehát a 7. sz. alatti okiratot tartalmára nézve is valódinak elfogadni s az előre bocsátottakra való tekintettel ugy a pesti kir. ítélőtábla ezen okiratra alapitólag kifejtett indokoknál fogva is, annak ítéletét helybenhagyni kellett. 3-