Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VIII. folyam (Budapest, 1873)

136 résnek 800 ffcért eladják, felperes pedig a szerződés megkötésekor adott 50 ft foglaló beszámításával 400 ftot 1869. évi SzentGyörgy napkor, a másik 400 ftot pedig — betudva ebbe a felperes által átvállalandó B. Mózes-féle 240 ft és B. Károly-féle 40 ft tartozást — 1870. évi Szent-György napkor fizetend le. Alperesek azt, hogy a kérdéses szerződés létrejött, s hogy abban a fentebbi feltételek lettek megállapítva, magok sem tagadják, hanem részükről azt hozzák fel, hogy a szóbeli szerződés kötése alkalmával elsőrendű alperes P. János részeg s igy öntudatlan állapotban volt, másodrendű alperesnő pedig az eladásba bele nem egyezett. Azonban a kihallgatott M. Imre, H. István, W. Erzsébet, K. József és K. Mária tanuk azon alperesi állítást, mintha elsőrendű alperes a szerződés kötésekor öntudatlan részeg állapotban lett volna, megczáfolják, de másrészről M. Imre tanú kivételével, azt is bizonyítják, hogy a szóbeli szerződésnél, valamint az azt megelőző alkudozásoknál másodrendű alperesnő is jelen volt, s hogy ő azon szerződést el is fogadta. Az elsőrendű alperes által, öntudatlan állapotjának begyőzése végett, N. János, N. Bertalan és F. József vallomásai a szerződés kötésekori időre nem vonatkozván, figyelembe sem vétethettek. Sz. János vallomása pedig, miután ezen tanú, mint alperesek neje és a kereseti háznak vevője, a felperesi fél által a válaszban emelt kifogás folytán a törvk. rendtartás 192. §. 6. pontja és 193. §. értelmében ki sem hallgattathatott volna, e helyütt mellőzendő volt. Minthogy tehát, az előadottak szerint, felperes azt, hogy közte és alperesek között a kereseti ház iránti szerződés létrejött, beigazolta — ennek folytán alpereseketa kereseti kérelemhez képest elmarasztalni kellett, és minthogy felperes az általa birói kézbe letett vételári részletet ismét visszavette, azt, hogy az emiitett szóbeli szerződés által reá háromlott kötelezettségnek eleget tett volna, nem is állította, a tulajdonjog csakis az átvállalt kötelezettség teljesitésétől feltételezve volt megítélhető. A niagy. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék azonban a pesti kir. Ítélőtábla fentebbi ítéletét megváltoztatván, az elsőbíróságnak Ítéletét, mely szerint felperes keresetétől elmozdittatott, hagyta helyben;