Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VII. folyam (Budapest, 1873)
64 res zálogjoga előjegyzéséérti kérvényét benyújtotta; s mert az utóbbi kérelmének csak téves elnézésből adatott hely. Alperes állitja ugyan, hogy a telekkönyvi hatóság elnézést nem követett el, hogy ő jóhiszemüleg nyerte zálogjogát, hogy felperesek néki ezen összeggel még azért is tartoznak; mert a járási főbiró a vételárt nála letiltotta, s ők annak daczára azt kifizették, hogy ha a kezelő személyzet hibát követett el, az é& nem alperes tartozik nekik szavatolni. Mivel azonban a telekkönyvi rendt. 61. §-a értelmében a telekkönyvi bevezetések rangsorozata az igtatói számok által határoztatik meg, és mivel ugyan az igtatott számokból kiderül, hogy felperesek már 1868. jul. 27-én 6342. sz. a. tulajdonjoguk bekeblezéséért folyamodtak, holott alperes zálogjog előjegyzéséérti kérvényét csak ugyanazon évi okt. 28-án 8061. sz. a. adta be, és mivel igy azon esetre, ha az első beadvány lustrálása után téves elnézésből a telekkönyvből ki nem maradt volna, alperesek kérelmének többé azért nem lehetett volna helyt adni, s a zálogjogi előjegyzését elrendelni; mert akkor Sch. Á. ki ellen az előjegyzés kéretett, már nem volt telekkönyvi tulajdonos, ugyanazért felperesek kérelme folytán, a tévedésből előjegyzett zálogjog kitörlését elrendelni kellett. Azon kérdés eldöntése váljon megfeleltek e felperesek a járási főbiró által elrendelt tilalomnak vagy sem, a telekkönyvi hatóság köréhez nem tartozik; minélfogva az e tekintetbe tett vitatások mellőzendők voltak. Ezen itélet ellen alperes felebbezvén a kir. Ítélőtábla 1870. évi aug. 30-án 8949. sz. a. hozott Ítéletével R. András és Juliannának kérvénye folytán megindított egész eljárást s az annak alapján hozott ítéletet megsemmisítette és a kérvényt visszautasította ; mert M. Márkus részére a kitöröltetni szorgalmazott C) 14 alatti előjegyzés 1868. okt. 8-án 8061. sz. alatti végzéssel elrendeltetvén,, annak folyton vezettetett be, — mert továbbá a tkkönyvi rendelet 148. §-a értelmében, csak a bekeblezés, nem pedig az előjegyzés támadható meg eredeti érvénytelenség miatt keresettel; mig az előjegyzés a telek, rendt. 94. §-a értelmében az igazolási eljárástól foltételeztetvén ez utóbbinál a felek minden kifogásaikat érvényesíthetik, — a felhivott §-ok nyomán tehát, ezen kitörlési kérvényre tárgyalás sem volt elrendelhető:
