Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VII. folyam (Budapest, 1873)
221 mény forog fen, hogy a bukott vagyonát bár rövid ideig is kezolésök alatt tartottak, vagy annak vagyoni állapotáról tudomással birnak. Ellenben az elsőbiróaági végzésnek a felfedező eskü letételek módjára és helyére vonatkozó része megváltoztatandó volt, mert az 1840. XXII. t. cz. 14. § -a, azon esotben, ha a bukott más törvényhatóság alatt lakik, a felfedező eskü kivitelére ennek illetékes hatóságát rendeli megkerestetni, — a csődtörvény ezen rendelete az elv hasonlatosságának és költségek kimélése tekintetéből, szabad kir. Pest városban rendes lakásukat tartó fel folyamodókra is alkalmazandó lévén, a felfedező eskünek szabad kir. Pest városánál letehetését nekiok megengedni, s ennek eszközlésére szabad kir. Pozsony város tszékét utasittatni kellett. Előadás napja: 1864. október 5-én 378. szám a. (1. ftszék4439. szám a.) A kir. hétszemélyes táblának váltóosztálya, néhai N.J. cs. kir. udvari tanácsos hagyatéka elleni csődperben, — melyben Pozsony városa tszéke mint csődbiróság 1864. évi május 17-én 4761. szám a. hozott végzésével néhai N. J. özvegyét született G. V. asszonyságot és J. M. t. néhai No J. fiát, a felfedező eskünek előtte leendő letételére kötelezte; a kir. ví'tszék pedig az eskü letételére kötelezettek által benyújtott folyamodás folytán 1864. július 5-én 2690. szám a. hozott végzése szerint az elsőbirósági végzésnek folyamodókat az eskü letételére kötelező részét helybenhagyta, az eskü letételének helyét tárgyazó részét megmásította, és folyamodókat az eskünek Pest városa tszéke előtti letételére kötelezte, — ezen feltszéki végzésnek az elsőbirósági végzést helybenhagyó része ellen néhai N. J. özvegye született L. V. és fia N. M. által közbevetett folyamodást visszautasitotta. Mert: A kir. váltófeltszék az elsőbiróságnak, a felfedező eskü letételét rendelő végzését helybenhagyta; ily esetben pedig az 1840. évi 22. t. cz. 102. §. a. rendelete szerint további folyamodásnak helye nincs.