Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VII. folyam (Budapest, 1873)

• 205 jogában áll, egy harmadik jogainak megsértése nélkül, a lejárat idejét egyezés (után) utján meghosszabbítani, ugyan azért jelen per ezen egyezés iránti tárgyalás végett is küldetvén vissza, — továbbá azt is figyelembe vévén, hogy a kereseti váltó, egy más perben, épen akkor, midőn az eredeti lejárati idő után az elévülés következendő vala, okirattal az eb. vtszék előtt használtatott, és a váltótörvénykezés szabályaihoz és természetéhez képest az érintett per befejeztéig ki sem adathatott, és igy habár semmi meghosszabbitás, vagy ez iránt semmi kölcsönös megegyezés nem történt volna is, az elévülés felperes mulasztásának nem tulajdonitathatik, a mi alperesnek a meghosszabbitasbani megegyezését illeti, alperes a f. é. 3348. számú tárgyalási jegyzőkönyvhöz I. alatt mellékelt saját nyilatkozatában, mint felebbezési iratában nyilván elismeri, hogy a kérdéses (t. i. első perbeli) váltó beperlése alkalmával, amannak (t. i. a jelen perben levőnek) fizetési ideje még nem járt le, már pedig az eredeti lejárat, a kereseti váltón 1843-ik évi június hónapjára van téve, az első beperlés pedig a 16,025. szamu tárgyalási jegyzőkönyvhöz G) alatt mellékelt Ítélet szerint már 1844. é-i októberben történt, tehát alperes fentebbi nyilatkozatát egyedül a meghosszabbitási lejáratról, mely 1844-ki decz. 10-ke vala, értette, és igy a meghosszabbitás érvényességét világosan elismerte, mely elismerés felebbezésében, tehát tszék előtt történvén, az a vtk. II. r. 95. §-ához képest bebizonyitottnak tartandó. — Azonban ezen felül felperes jelen felebbezésében hitét is ajánlván arra, hogy Zs. D. a fizetés elhalasztása idejéig járó kamatokat felperesnek megfizette, ez felperesnek a jelen itélet elején kitett móddal és hozzáadással annyival inkább megítélendő volt, mivel ez által a fentebbiek mellett alperesnek a halasztásba egyezése minden kétségen felül emeltetendik. B) A kereset érdemére nézve, miután a 5024. szám alatti tanuvallomási jegyzőkönyv szerint, V. Gr. tanú a 2. pont alatti ellenkérdésre azt vallja, hogy tanú az alperes Zs. D. megbízásából ment a felpereshez pénzt keresni ugyan csak Zs. D. számára, s maga Zs. D. adta által a tanúnak a vagyonáról szóló irományokat, — különös tekintetet igényelvén ezen tanú annálfogva is, minthogy épen ezen tanú az, ki a váltó-érték kifizetésének is megtörténtét a kereseti váltó hátán látható feljegyzésében is bizonyította, — továbbá 6777. számú tanuvallomási jegyzőkönyv szerint B. P., mint váltó-előttező, az bizonyítja,