Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VII. folyam (Budapest, 1873)

164 lefizette volna, felperes tagadása ellenében bebizonyítani meg nem kisértette. Alperes ezen ítélet ellen a kir. táblához felebbezvén az 1872. évi július 15-én 22,191. sz. a. bozott ítéletével felperest keresetével elutasította, mert felperes a kereseti követelés fenállását alperes beismerése által akarván igazolni; miután alperes azt, hogy felperestől a kereset tárgyát tevő borseprüt meg és átvette, a tárgyalás folyamán beismerte ugyan, de azon hozzátétellel, miszerint annak árát azonnal lefizette, s igy alperes beismerése perrendt. 163. §-a értelmében teljes tartalma szerint lévén elfogadandó, — felperes azt ugy, hogy annak kedvező tételeit a maga előnyére elfogadja, a nem kedvezőket pedig mellőzve, — nem érvényesítheti; ennélfogva alperes beismerése a kereseti követelés mellett bizonyítékul nem szolgálhatván, miután felperes egyéb bizonyítékokat fel nem hozott, elutasítandó volt. Felperes ezen ítélet ellen felebbezvén, a m. kir. Curia, mint legfőbb Ítélőszék a kir. tábla ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva, de különösen még azért is helybenhagyta, mert alperes a 11 akó seprű átvételét beismerte, azon a kereset ellenében nem beismerésnek, hanem kifogásnak tekintendő, s igy általa igazolandó abbeli állítását azonban, hogy az átvett seprű árát kifizette, kötelességéhez képest nem bizonyította.