Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VII. folyam (Budapest, 1873)
115 rencznek felperesek elődjének s Lehotay József és Borbálának, alperesek elődjének hagyatván, s ezen javakban Csomonyi Erzsét csak holtáig vagy férjhezmeneteléig tnrtó haszonélvezet illetvén, miután ezen végrendelet a férj életében semmi változást sem szenvedett, ennek értelme ellenére az abban foglalt javakat illetőleg Sz. István halála után Cs. Erzse végrendolkezési képességgel nem birt. Es ez okból a 3. sz. alatt Csomonyi Erzse által tett végrendelet félretétele mellett, az A. alatti közös végrendeletben foglalt birtok felperesek javára fele részben annyival is inkább megítélendő volt, mert abban nyiltan mondatik: hogy Sz. Ferencz a néki hagyott javakat Cs. Erzse férjhez menetele esetén azonnal vegye kezéhez, egyébként azt Cs. Erzse holtáig használhatja. 2. Hogy Cs. Erzse, Szőllősy István halála után valamit szerzett volna, mivel sem igazoltatik; de ha szerzett volna is, az A. közös végrendelet sérelme nélkül a közosztály alól elvonható az sem lett volna, s ezenkívül Tóth István tanú határozottan állítja, hogy Cs. Erzse özvegysége alatt semmit sem szerzett Az A. végrendeletben foglalt javaknak pedig, — annak létrejötte után - avayy Sz. István halála után történt elcserélése, eladása s más birtok szerzése s annak évek folytán lett értékesbülése özv. Cs. Erzsébet szerzeménye gyanánt épen nem tekinthető. Tehát Cs. Erzse mitsem szerezvén w csak is haszonélvezője lévén a közös végrendeletben foglalt javaknak ; az ezen az ő kezén s használatában létező s nevére telekkönyvezett birtokok felét felperesek tulajdonául meg kellett ítélni. 3. De Cs. Erzsének, mint a birtok haszonvevőjének az ingóságokat felhasználni jogában állván, felperesek azok iránti keresete megállapítható nem volt. A haszonvételek miután alperesek roszhÍ8zemü birtokosoknak nem tekinthetők megitélhetŐk nem voltak. Ezen itélet ellen alperesek felebbezvén a pesti kir. ítélőtábla 1871. évi nov. 22. 34,447. sz. a. hozott ítéletével felpereseket keresetükkel elutasította; mert felperesek néhai Szőllősy István által 1831. évben nejével Cs. Erzsével közösen tett A. alatti végrendelet alapján követelik a munkácsi 382. számú tjkönyvben^az elhunyt özvegynek jelenleg is nevén álló, s ugy ennek későbbi végrendelete alapján, alperesek kezei között létező fekvőségek egy részének tulajdonát, illetőleg ezekbeni örökösödési jogukat, vala8*
