Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VII. folyam (Budapest, 1873)

113 tekintetében lévén szükséges, jogi hatálylyal csak is annak intézkedésére vonatkozva bírhat. E szerint Okos István D. alatti pótrendelkezése azon szempontból, hogy B. közös végrendelkezés ellenére többé egyoldalúan intézkedni jogositva nem lett volna, meg nem támadható. Tekintve annak tartalmát és külalakját a czim és külkellékekre nézve tett kifogások kellő alappal nem birnak s a benne előforduló csekély Írásbeli javítások nem oly lényegesek, melyeknél fogva az érvénytelennek volna kijelenthető. A telekköny\i bekeblezésekből pedig kitűnik, hogy azon ingatlanságok, melyekre a D. alatti végintézkedés kiterjed, ÍI végrendelkező tulajdonát képezték, az ingóságokra nézve pedig felperesek ki nem mutatták, hogy azokból, melyek lettek volna néhai Tóth Julianna sajátjai. Ezeknél fogva felpereseket azon kérelmüktől, hogy a D. fiókvégrendelet érvénytelennek mondassék ki s alperes a követelt örökség kiadására köteleztessék elmozdítani kellett. A m. kir. Curia, mint legfőbb Ítélőszék, végül következő Ítéletet hozott: Okos Sándor felperes keresotét egyedül saját nevében indítván s csupán végiratát nyújtván be,ugy is mint kiskorú gyermekeinek természetes és törvényes gyámja ezen utóbbi minőségében benyújtott felebbezése visszautasittatik, és jelen per Okos Sándornak saját nevében beadott ugy Precsényi született Okos Mária felebbezésük folytán vétetvén vizsgálat alá: a pesti kir. ítélőtáblának fentebbi keletű és ezámu Ítélete indokainál fogva, helybenhagyatik. DiSntvénylár. VII. 8