Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VI. folyam (Budapest, 1872)

14 és bélyegköltség fizetésében elmarasztalta; felperesnek ez ellen 1871. évi szept. 18-án 342. sz. a. beadott, felebbezése folytán azonban melyben kiemeltetett, hogy csak vétlen mulasztás forogván fen, felperesnek a 306. §. és 315. §. a) pontja értelmében nem maradt egyéb hátra, mint perujitással élnie, hogy a kereset helytelenül lett végzés által visszautasítva, mert az, hogy a kért perujitásnak van-e helye vagy sem? tárgyalás után Ítélet által döntendő el,—a pesti kir. Ítélőtábla következő végzést hozott: hivatalból figyelembe vehető semmiségi ok fen nem forogván, miután az eljáró bíróságnak felebbezett végzése sem a perujitás meg, vagy meg nem engedése kérdésében, sem az ügy érdeme iránt nem határozott, hanem a keresetet csak alakiság tekintetéből utasította el, ily végzés pedig a polg. törvk. rendt. 294. §. szerint a felebbezhetők közé nem tartozik, az ellene használni kivánt felebbezés a polg. törvk. rendt. 285. §. értelmében hivatalból visszautasittatik. Ezen 1871. nov. 23-án 39,767. sz. a. hozott és a feleknek decz. 27-én kihirdetett 2-od bírósági határozat ellen felperes kihirdetéskor semmieégi panaszt jelentett be; mert valamint az elsőbiróság ugy a kir. tábla helytelenül nevezték az elsőbirósági határozatot végzésnek, miután a polg. törvk. rendt. 320. §. értelmében perujitási kérdésben az eljárás a közönséges szabályok és elvek szerint történik, már pedig közönséges szabály, hogy a bíróság az eljárás befejezése után a por érdemét ítélettel döntse el, a perujitási kérdés pedig az ügy érdemével együtt és nem végzés, hanem itélet által döntendő el, mely ellen a fél csak felebbezéssel élhet; mert a polg. törvk. rendt. 285. §. értelmében hivatalbóli visszautasításra nem a felső, hanem az elsőbiróság lett volna jogosítva, mely pedig felebbezését helyesnek elfogadta és felterjesztette; — mert a polg. törvk. rendt. 297. §. 17) pontjában az igazolás hely nem adásának orvoslásául a semmiségi panasz meg van nevezve; de nincs az megnevezve a perújításra nézve, mely mint érdembeni kérdés itélet alá tartozik s felebbezéssel orvoslandó. A m. kir. Curia, mint semmitőszék a semmiségi panaszt elvetette; mert habár igényperekben a p. törvk. rendt. 468. §. szerint az ügy érdeme végzés által döntendő el, mi ellen a 294. §-ához képest felebbezésnek van helye, miután azonban a megtámadott