Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VI. folyam (Budapest, 1872)

119 Keresetük alapjául Sz. S. és neje, Sz. M. által 1831. évben közösen készített végrendelet, mely jóllehet, hogy Sz. S. egyik végrendelkező még 1836. évben elhunyt, csak 1863. évi ápril 30-án hirdettetett ki, melynek alapján Sz. S. hagyatékát képező ingatlanságokat követelték; s miután ezen ingatlaneágokat az örökhagyó hátramaradt özvegye Sz. M. eladta, s azokat a vevők a telekkönyvezés alkalmával a maguk nevére is telekkönyveztették, e vevőket is perbe idéztetni, s az általuk megvett ingatlanságok kiadatásában elmarasztaltatni kérték. Az elsőbiróság felpereseknek a végrendeletben gyökerező örökösödési jogukat az általuk követelt ingatlanságokra megállapította s azoknak 1863. ápril 22-től, mint özvegy Sz. M. halálától járó haszonvételekkel együtt leendő kiadatását elrendelte, a jogtalan eladások által károsult feleknek kártalanítási igényeit előzőik ellen fenhagyta. A kir. Ítélőtábla pedig 1867. évi nov. hó 4-én 18,729. sz. alatt következő Ítéletet hozott: A legfőbb bíróságilag megrendelt tárgyalás, s az annak folytán a perhez csatolt okmányokból kiderülvén az, hogy a kereseti ház és utána tartozó földek, melyek 1829. évben felperesek nagybátyja, Sz. S. és neje Sz. M, által szerveztettek, 1830. évtől fogva 1855. évig, — a midőn azokat elsőrendű alperes Sz. J. megvásárolta, részint eladó Sz. M., részint ennek második férje U. P. nevein fordultak elő ugy az 1840. év előtt a telekkönyveket pótló adókönyvekben, valamint az 1840. évben behozott telekkönyvben is, e felperesek ez ellen, valamint 1859. évben, midőn a jelenlegi 1-ső rendű alperes a kérdéses birtokot a hiteltelekkönyvben a maga nevére íratta, fel nem szóialván, az 1863. évi jul. 30-án beadott telekkönyv kiigazitása iránti keresetükkel a 7 y. és-8 •/. alatti birói Ítéletek szerint az ősiségi nyiltparancs értelmében, mint elkésettek, elutasittattak. A 4-ed és 5-öd rendű alperesek által bírt s szintén keresetbe vett szőlőt illetőleg pedig, mennyiben nevezett alperesek azt, hogy azon szőlőt 1839. év óta, — a midőn azt Szakái Istvántói, s igy már nem is alperesek jogelődjétől Sz. Máriától, hanem egy harmadik személytől vásárolták, — békességben birják, s az nemcsak az ujabb, de a régi telekkönyvben is nevükön állott, kellőleg igazolták, s végtére minthogy felperesok a keresetük alapjául felhozott végrendelet alapján létezhető