Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. V. folyam (Budapest, 1872)

53 keztébeai érdemleges tárgyalással és Ítélettel tehát a prdta 297. §-ának 5. pontja szerint semmis eljárást követett el. 431. Az országon kívül elhalt magyar állampolgár hagyatéka tekintetében, ha az örökhagyó utolsó belföldi lakhelye ki nem tudható, az örökösödési eljárásra is csak azon bíróság lehet hivatva, melynek területén a hagyaték létezik. (1871. aug. 8-án 8989. sz. a. hozott határozat.) A pozsonyi királyi váltótörvényszék, Pozsony sz. kir. város törvényszékéhez, mint hagyatéki birósághoz M. István végrehajtási tömeg czim alatt 3331 fitot oly megjegyzéssel tett át, hogy miután az 1855. szept, 7-én Bécsben elhalt M. Istvánnak utolsó magyarországi lakása ki nem tudható, de a kérdéses pénzösszeg a törvényszék területén létezik, ennélfogva a hagyatéki eljárás megindítására a polg. törv. rendt. 37. §-a értelmében a törvényszéket véli illetékesnek. 1871. május 30-án M. Mór s társai Pozsony sz. kir. város törvényszékéhez kérvényt adtak be, melyben vitatván s érveiket okmányokkal támogatván, hogy a kérdéses pénzösszeg nem atyjuk M; István, hanem a 7*/. szerint 1849. február 8-án Bécsben elhalt édesanyjuk M. Istvánné, született gr. P. Johanna hagyatékához tartozik, azt mint anyai Örökségüket maguknak egyszerűen kiadatni kérték. E kérvényre a törvényszék 1871. jun. 20-án 3826. sz. a. következő végzést hozott: Miután folyamodók előadásából kitűnik, hogy mind M. István, mind pedig gr. P. Johanna, M. Istvánné, az előbb nevezett 1855. évben, az utóbbi 1849. évben Bécsben elhalálozott, s igy ezen városi törvényszék illetősége sem az egyik, sem a másik hagyatékára nézve ki nem terjed, folyamodók kérvényének hely nem adathatik s a pozsonyi kir. váltótörvényszék által f. évi ápril hó 13-án 2024. és 2563. számok