Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. V. folyam (Budapest, 1872)

124 mert, az elsőbiróság a hozott végzésbon eskü általi bizonyítást rendelt, miután azonban a ptr. 221-. §-a értelmében a biró eskü általi bizonyítást csak végítéletben rendelhet, midőn azt végzésben tette, nem járt el a ptr. szabályai szerint, "s azért a ptr. 297. §. 1) pontjában foglalt semmiséget követett el. — Semmiség továbbá aptr. 297. §. 15) pontja szerint az is, hogy a W. testvérek nevében T. Károlytól és V. Károlytól az igénykereset elfogadtatott és felette a ptr. 89. §. ellenére tárgyalás tartatott, holott felhatalmazványa egyiköknek sem volt. A m. kir. Curia mint semmitőszék a semmiségi panaszt elvetette és a periratokat a közbenvett felebbezés folytán másodbirósági ellátás végett a ptr 302. §-a értelmében a marosvásárhelyi kir. ítélőtáblához áttétetni rendelte; mert az eljáró bíróságnak hivatalos jelentése szerint T. Károly mint W. testvéreknek kimutatott meghatalmazottja a bíróságnál ismeretes levén, a tárgyalás közben egyébként is nem kifogásolt meghatalmazvány hiányára alapított semmiségi panasz alapnélküli; mert a ptr. 468. §. második kikezdése szerint igényperekben az ügy érdeme végzés által levén eldöntendő, ekként pedig ez az ítélet helyét pótolván: az eljáró bírósága ptr. 221. §. szabályába nem ütközött, midőn jelen igényperben eskü általi bizonyítást perdöntő végzés által rendelte el.