Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

73 a fo'ebbezési határidő elmulasztása miatt igazolással élt, felhozván, hogy ezen mulasztás azért jött közbe, mivel a felébbvitel beadásának határidejéről alperes képviselőjét P. Imre pesti ügyvédet az ezt helyettesítő ügyvéd F. Ferencz távsürgöny utján tévesen akként értesitette, miszerint az 1870. deczember hó 21-től számitandó, 8 igy ügyvéde azon hitben volt, hogy január 5-én jár le a határnap, holott az már 1870. decz. 26-án lejárt, és ezen tévedés csak akkor tünt fel, midőn F. Ferencz helyettes megkérdezte P. Imre alperesi ügyvédet a felebbezés beadása iránt; — e szerint az idézett a) b) alatti okmányok és a nevezett ügyvédek vallomásával is igazolható, miszerint e mulasztás az ő hibáján kivül történt. Ujitó felperesek kétségbe vonták, hogy a távirat ezen perre vonatkoznék, hogy P. Imre megbízott képviselő lett volna, mit megczáfol az e perhez csatolt megbizás, melyben F. Ferencz nem mint helyettes, hanem egyedüli és kizárólagos telyhatalmazott van megnevezve, alkalmazva tehát a 65., 131. és 266. §§-kat, P. Imre megbizottnak nem tekinthető, s annak mulasztása birói figyelembe nem jöhet. Alperes rész azon állítása, hogy az itélet kézbesítése után F. Ferencz helyettes rögtön tudósította P. Imre ügyvédet a kézbesítés napjáról és a felebbvitel beadásának határidejéről, azonban tévedésből a kézbesítést decz. 21-re, a beadási időt pedig január 5-re tette, nem egyéb, mint a biróság tévútra vezetése, mert igazoló beismerése szerint, a deczember 11-én neki kézbesített ítélet, ha P. Imrének rögtön elküldetett, az legkésőbb 14-én már kezeihez jutott, nem táviratozhatta tehát F. Ferencz, hogy az itélet neki 21-én kézbesitteteU, a midőn azon itélet már 14-én P. Imre kezénél volt, s ez csak nem hihette, hogy a kézbesítés 21-én történt. De ha igaz volna is ez állítás, igazolási alapul azért nem szolgálhat, mert P. Imre ügyvéd jelen ujitott perben nem volt jogi képviselő, s csak peren kivül állónak tekinthető, és igy az elhárithatlan akadály igazolva nincsen, de az ügyvéd mulasztása a mennyiben fenforogna, csak perújítás alapjául szolgálhat a 315. §. b) pontja szerint. A távsürgönyre különben szükség sem volt, mert F. Ferencz az ítéletet rögtön elküldötte P. Imrének, ki azt decz. 14-én megkapva, a hibás távsürgönyben levő tévedésről meggyőződhetett.