Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

46 szőlőváltsági, hanem a szabályrendelet 45— 48. §§-ai szerint csak a birtokbiróságot illeti. Alperes észrevételeiben felhozta, hogy a szőlő 1848-ban a dézsma-tehertől azért oldatott fel, mert úrbéri természetű, hogy továbbá alperes a szőlő-dézsmásvoltát a jogbiztos előtt be nem ismerte. Nem áll, hogy a telekkönyv szerkesztésénél a szabadföld czim roszhiszemüleg lett volna bemondva, mert hisz minden föld minémüsége iránt tüzetesen lettek a jelen volt bizalmi férfiak kikérdezve. De ha e bevezetés hibás, ugy épen felpereseknek állott jogukban azt kiigazittatni, mit elmulasztván, attól most már elestek. Ezeknél fogva a vegyes bíróság végzésének helybenhagyását kérte. A m. kir. Curia, mint semmitőszék, a semmiségi panaszt elvetette, mert a vegyes biróság, midőn a választott birósági tárgyalás folyamában felmerült azon előkérdés felett, hogy a kérdéses szőlőbirtok a megindított váltságeljárás alá vonható-e ? határozott, törvényes hatáskörét át nem hágta; mert egyébként a megszüntetett szőlőbeli tartozások megváltását tárgyazó, s külön törvény és rendeletekkel szabályozott eljárások, nem különben az azok alapján hozott ügybirósági határozatokra e semmitőszéknek a polg. törv. rendtartásban gyökerező jogköre ki nem terjed. 35*. Az ősiségi per folytathatóságának kérdése mindenkor hivatalból vizsgálandó levén, a felebbviteli biróság e kérdésben akkor is határozhat, ha a hozzá felebbvitt ügyben az alsóbb birósági határozat e tekintetben meg nem támadtatott. (1871. febr. 1-én 14,037. sz. a. hozott határozat.) K. István s társainak, mint néh. L. Krisztina hagyományosai, illetőleg gyermekei és vérszerinti örököseinek s felpereseknek, T. Bálint s társai elleni örökösödési perükben a m. kir. Curia, mint legfőbb Ítélőszék 1870. jul. 20-án 4695.