Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

156 Ezen ítélet ellen is felperes felebbezéssel élt, s abban hivatkozik a perbeszédeibon, s az elsőbirósági itélet ellen beadott felebbezésében előadottakra, melyekkel mind alperesek állításai, mind pedig a két alsóbb birósági Ítéletek indokai megczáfolva vannak. Különösen a kir. táblai itélet indokai ellenébe felhozza, hogy az Ü-i M-i uradalomban a maradványföldek után is rendes robot szolgáltatott, és ezt be is bizonyithatta volna a per folytán, ha alperesek ezen kifogást teszik, ha ők inaguk bizonyították ezt az általuk vitt úrbéri perekben, miért is — ha e körülmény fontos — kéri az alperesek folperessége alatt H. Sz. M-i T-i, B-i stb. községek ellen folytatott s már bevégzett úrbéri pereket B. vármegye alispáni bíróságától felkivánni, melyekből ki fog tűnni, hogy a maradványföldek kétségtelen urbériségek, s így megdől a felebbezett itélet azon indoka is, hogy az 1848. IX. t. cz. az úrbéri szolgálatokon nem alapuló maradvány földeket nem érintette, valamint az 1848. XII. t. cz-re történt hivatkozás, melynek — mint a perbeszédekből bővebben kitűnik — a vitás kérdéshez semmi köze. Továbbá azon indok, hogy felperes a maradványföldek kimutatására szükséges úrbéri perek keresztülvitelének tetemes költségeihez nem járult, miután alperesek ezen követelést nem formulázták, sőt perbeszédeikben fel sem emliték, indokul nem szolgálhat. A bíróságoknak az Ítéletek indokaiból látszó azon meggyőződése ellenébe, hogy ha felperesnek a maradványföldek váltságához joga lett volna, azt már korábban érvényesíthette volna, felhozza felperes, hogy az iránt alperesekkel egyezkedési kísérletet folytatott, és hogy joga el nem évült Végre a szerződés intentióját, hogy t. i. felperes az összes urbériség közt a maradványföldek váltságának tulajdonát is feltétlenül magának fentartotta, mutatja azon körülmény, miszerint vevők a birtokot a fundus instructus beszámításával holdankint 30 ft olcsó áron kapták. Mely felebbezés következtében a m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék 1871. évi márcz. 8-án 6494: 1870. sz. a. következő Ítéletet hozott: A pesti kir. ítélőtábla ítélete, tekintve, hogy felperes, midőn M-i és Ü-i uradalmait az összes tartozékokkal együtt eladta, magának az A. alatti szerződéshez képest csak az uradalmak urbériségének kárpótlási összegét, mely őt az 1848 IX. t. cz. alapján megilleti, tartotta fenn, — tekintve továbbá,