Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

137 egyezség felperesnek arra, hogy az 1 4 úrbéri telek alperes teljes kizárásával egyedül az ő (felperes) nevére, mint kizárólagos tulajdona telekkönyveztessék, jogalapot nem nyújt. A mennyibon pedig felperes azt állitja, hogy a B) alatti egyezségben a házra nézve foglalt kikötés részéről akként lett teljesitve, hogy alperes férjének házhelyén egy házat épitett, mely alperes és férjének az egyezség értelmében átadandó volt ház helyett átengedtetett, miután alperes ezen a B) alatti egyezségtől eltérő uj megállapodás létrejöttét határozottan tagadja, és az ez iránybani kihallgatott felperesi tanuknak határozatlan vallomásaik által ezen körülmény jogosan begyőzve nincs : — mindezeknélfogva a felperest kellő jogalap nélkül szűkölködő keresetével elutasító elsőbirósági Ítéletet helybenhagyni kellett. Ezen Ítéletet felperes szinte felebbezte : mert a kir. ítélőtábla a Bj alatti szerződést bebizonyitottnak veszi, hogy pedig felperes annak feltételeit is — kivéve a házat — teljesítette, a tanuk által beigazoltatott, — alperesnőknek tehát nem lehet joga a B) alatti egyezséget mellőzni, hanem legfelebb annak teljesítésére felperest szorittatni; mert alperesnő követelése torvényellenes azért is, mivel beltelket kültelektől elszakítani, valamint % telket felére hasítani törvény szerint nem lehet; mert a mennyiben alperesnő az •% telek 1/3 részét atyai örökség fejében veszi igénybe, szinte alaptalan ebbeli igénye, mivel örökrészét is felperestől már kikapta. Mely felebbezés következtében a m. kir. Curia, mint legfőbb Ítélőszék által 1871. évi jan. 24-én 5270. sz. a. ítéltetett: A pesti kir. ítélőtábla ítélete az abban felhozott indokoknál fogva, de még azért is helybenhagyatik, mert eltekintve attól, hogy ahhoz, miszerint alperesnő a s-i 282. számú telekjegyzőkönyvben felvett l/4 úrbéri teleknek, mint '/3 részbeni közös tulajdonosa telekkönyvileg bejegyezve maradjon, közigazgatási engedély nem kivántatik, és hogy a B) alatti egyezség foganatosítása, vagyis a belsőségnek a külsőségtőli tényleges elszakítása jelen per tárgyát nem képezi, s igy az e részben felhozott ellenvetés ezúttal figyelembe nem vehető: felperes nem tagadta, hogy a helyszínelés alkalmával a telekjegyzőkönyvet önmaga aláirta, azon állítását pedig, hogy akkor hamis előadással megtévesztetett volna, mivel sem isazolta.