Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

125 mire határnapul a 1871. ápril 14-én 200. sz. a. kelt végzéssel ugyanazon hó 27-dike kitüzetett. Alperes ezen végzés ellen f. évi ápril 26-án semmiségi panaszt nyújtott be, melyben azt hozza fel: hogy a 422. számú ítélet utolsó bekezdése szerint: ,,ezen ítélet kihirdetés végett Fehérváros sommás bíróságához áttétetni rendeltetett," — ez azonban, mint a •/. alatti bizonylat igazolja, máig sem történt meg, s így az ítélet, mint nem kihirdetett, jogerőre nem emelkedett. Igaz ugyan, hogy ügyvédjének m. évi okt. 12-én kézbesittetett, de ő ezt csak szívességnek tekinti, ragaszkodva a fentebb idézett kitételhez. Miután tehát a kihirdetés meg nem történt, s ő jogorvoslat használása iránti nyilatkozatát ki nem jelentette, addig az Ítéletet jogerejünek tartani s annak alapján eskületételt rendelni nem lehetett. Kérte ez okon a neheztelt végzés megsemmisítése mellett az eljáró biróságot oda utasítani, hogy ez az ítéletet neki szabályszerűen hirdesse ki. A m. kir. Curia, mint semmitőszék, a neheztelt végzést és az 1870. évi szept. 29-én 422. sz. a. kelt ítéletet a polg. törv. rendt. 297. §-ának 1) pontja, illetőleg 304. §. alapján hivatalból megsemmisítette, s az eljáró biróságot a kihallgattatni rendelt tanuknak szabályszerű kihallgatása után ujabb ítélethozatalára utasította; mert azon esetben, ha a bíróság tanuk általi bizonyításnak látja szükségét, a tanuk kihallgatása tekintetében a perrendtartás IV. fejezetében körülirt eljárás követendő, nevezetesen a 204. § szerint a kihallgatás végeztével mindegyik tanú a 242. §. szabályaihoz képest megesketendő; midőn tehát az eljáró biróság a felperesi tanuknak elrendelt kihallgatásánál a ptrdts idézett szabályait teljesen eimellőzve, a tanuknak — a végitéletben egyedül a peres feleknek megítélhető — főesküt itélt, oly törvénybe ütköző szabálytalanságot követett el, mely a ptrdts 297. §-ának 1) pontja alá esik, és a mely a 304. §. szerint hivatalból is figyelembe veendő, — miért is a hozott ítélet és az annak folytán keletkezett eskütételre határnapot tűző végzés megsemmisítendő s további törvényszerű eljárás elrendelendő volt.