Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

123 hogy a törvény értelme elleni felebbezés tekintetében Ítélhetett volna. A felebbezésért büntetést szabó fennebb idézett törvények értelmében, konokságért is nem az ügyvéd, hanem a fél maga megbüntetendő, s a félnek a viszkereseti jog hagyatott meg az ügyvéd ellen. Ezeket nem is tekintve, semmiséget panaszló nem tekinthető konok felebbezőnek. Ugyanis felebbezése a ptrdts 292. §-án alapul, mely szerint a másodbirósági határozat ellen, akár megváltoztatta, akár helybenhagyta az elsőbiróság Ítéletét, felebbezésnek sommás eljárásbsn is helye van. Ha a harmadbiróság arra támaszkodnék, hogy a tárgyalás kiegészítését rendelő Ítélet van szőnyegen, s azon feltevésben lenne, hogy ez ellen felebbezni nem lehet, az ezt tiltó törvényt szintén idéznie kellett volna, mert a 291. §-ból csak az következik: hogyha a másodbiróság részben kiegészítőlég, részben érdemileg itélt, ezen érdemleges rész ellen nem lehet felebbezni ujabb elsőbirósági ítélet előtt, — de nem lehet kiolvasni azt, hogy az egészben kiegészítési rendeletet tartalmazó másodbirósági Ítéleten okvetlenül meg kellene nyugodni, s az ellen nem lehetne felebbezni. A harmadbirósági határozat azon állítása sem bír alappal, hogy a másodbirósági határozat végzést képez, s mint ilyen ellen, a ptrdts 294. §-a értelmében felebbezésnek helye nincs; mert sem a ptrdts 108. §-ában, sem a 291. §., sem a 292. §-ban nincs kifejezve az, hogy a tárgyalás kiegészítés megrendelése végzésilog s nem itéletileg történik, s ha a kivétel elő nem fordul, állania kell a főszabálynak, mely szerint a másodbirósági határozat ítéletnek tekintendő (292. §.). Sőt inkább a 291. §. egész összefüggő tartalmából kétségtelen az, hogy a tárgyalás-kiegészítés is itéletileg történik, bizonyos abból: hogy ezen czikk első szakasza több izben ítélést és ítéletet említ, mely ítélet részben kiegészítést tartalmazhat, sőt a második alienában már világosan kiegészítő ítélet említetik. A m. kir. Curia, mint semmitőszék, a semmiségi panaszt elvetette, mert a konok perlekedés fenn, vagy fenn nem forgásának megítélése kizárólag az ügy érdemére tartozik; a törvény nek az ügy érdeme körüli helytelen vagy téves alkalmazása