Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. I. és II. folyam (Budapest, 1874)

60 szék elé utasittassék, az itélet és tárgyalás megsemmisíttessék, s uj perfelvétel vagy legalább tárgyalás rendeltessék. Végre óvást tettek a szörnyű magas fokú büntetés ellen 150 ft bírságot, hat heti fogságot csak czégeres gonosztevőkre lehetett volna kimondani, de nem ellenük, városi polgárok és honoratiorok ellen. Legroszabb esetben kérték a fogság-büntetés teljes elengedését s a pénzbírság leszállítását. Volt ezen beadványhoz egy bizonyitván it mellékelve, mely szerint V- M. kijelentette, hogy R. M. ártatlan. Ezen beadványon kivülmég egy másik beadványt is nyújtott be R. M. a maga nevében 1869. szept, 17-én, melyet bővebb felvilágosító semmiségi panasz és esetleg perujitása kérvénynek czimezett. Ebben felhozta, 1) hogy az 1867. január 23-diki közlemény az akkori sajtótörvény szerint hat hónap alatt elévült, mert a feljelentés csak 1868. közepe táján lett vizsgálat tárgya, ezen közlemény a vádlevélben sem tétetett vád tárgyává, az itélet mégis erre is kiterjeszkedett, mi által semmiség követtetett el. Beismerte, hogy ez iránt tárgyalási határnap előtt kifogást nem tett, de a tárgyalás kezdetén kifogását azonnal megtette. 2) A kérdések helytelenül voltak feltéve, mert, az 1) kérdés után nem az első tényre tartozó kérdések tétettek, hanem 2-ik kérdésnek a 2-tény tárgya tétetett, mi által a sajtóügyi rendelet 58. s következő §§-ai megsértettek. 3) A bizonyítási eljárás csak az 1867-diki közleményre, — mely elévült és a vádlevél tárgya nem volt, — terjesztetett ki, az 1868-diki közlemény pedig figyelmen kivül hagyatott; az első tényre nézve kiderült, hogy ő ártatlan, a második tényre nézve pedig ellene semmi bizonyíték sem forgztt fenn, s igy a bíróságnak a 71. §. szerint kellett volna eljárnia. 4) Oly esküdtek is vettek részt az itélet hozatalában, kik előre meghiva nem voltak, igy tehát nem ismervén őket s nem tudakozódhatván irántuk, visszavetési jogát sem gyakorolhatta. Történt, hogy egyik esküdt tárgyalás közben családjától czédulát kapott, s a 47. §. ellenére a külvilággal érintkezett. Végre a 47, 58, 59, 60, 71, 91. §§. alapján az itélet s egész eljárást megsemmisíteni, s vagy uj esküdtszéki eljárást rendelni, vagy az ügyet ujabb vizsgálatra utasítani kérte, miután ifj. V. J. ellen ujabb vétkességi gyanu-okok merültek fel.