Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. I. és II. folyam (Budapest, 1874)

55 zóssel a pert beszüntette, mi ellen felperes semmiségi panaszsz.il élvén, a m. k. curia mint semmitőszék következő határozatot hozott: a semmiségi panasznak hely adatván, Kolozsmegye tszékének f. évi július 1-én 4200. sz. a. hozott végzése megsemmisíttetik, mert a perfelvétel a p. t. r. 313. §-nak rendelkezése szerint f. évi június 2 án megtörténvén, s alperes ellenbeszédet a folyó évi június 17-re kitüzütt határnapon be nem adván, a pertárnok a p. t. r. 343. §-ának rendelkezése szerint a periratokat csak az igazolási kérelem beadására kitűzött határidő eltelte után tartozott volna a törvényszéknek bemutatni; mert továbbá az igazolási kérelem felperes részről f. évi június 29-én, tehát a neheztelt végzés meghozatala előtt adatván be, a törvényszéknek az igazolási tárgyalás bevégzése előtt a sérelmes végzést nem kellett volna meghoznia; — ennélfogva a semmiségi panasz alaposnak bizonyult. 53. Hagyatéki tartozékként összeirt tárgynak, mint más örökséghez tartozónak, kiadatása iránt kereset, a hagyatékra nézve a p. t. r. 37. §-a szerint illetékes törvényszék és nem a sommás bíróság elé tartozik. (1869. szept. 24-én 1969. sz. a. kelt határozat.) Ch. I. felperes, mint L. leányától maradt M. I. term. és törv. gyámja, leányának természetben még meglevő, és távollétében M. R, hagyatékába felvett hozományi tárgyakat, melyek a leltárban 1 —15 és 51 számok alatt összeírva, s nagyobb részt alperes beismerése szerint atyjánál S. S.-nél 200 frtért elzálogosítva vannak, ugy két eladott takaró árát nevezett unokája 6zámára kiváltás nélkül kérte kiadatni, de kérelmével perutra utasíttatott. Ennek folytán keresetét Selmeczváros egyes birája előtt indította meg előadván, hogy az özvegy azon hozomány eredetét nem tagadhatja, azon körülmény pedig, hogy leánya halála után ezen tárgyak nem leltároztattak, mivel a haláleset fel nem jelentetvén, a hagyaték sem íratott össze, hanem vejénél maradt özvegysége alatt i«, ennek fia tekintetében gyámsági gondviselésésére mutat, de tulajdoni birtokát nem állapítja meg. A tárgyalás kezdetén alperes kifogást tett a sommás eljárási illetékesség ellen, mert az 589. §. azt rendeli, hogy ha