Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. I. és II. folyam (Budapest, 1874)
154: vánitattni, s miután válóperét folyamatba tenni szándékozik, részére a házasság védőt s gondnokot kinevezni kérte. Az elsőbiróság a folyamodványt visszautasította, mivel abban a végelválás nem hűtlen elhagyás hanem holtnak nyilvánítás alapján kéretvén, és igy a birósági illetőségre nézve nem a perrendtartás 36-ik §-ának 2-ik, hanem 1-ső pontja, s illetőleg az abban felidézett 22-ik czikk lévtn szabályozó: miután a házas feleknek a férj eltűnése idejébeni lakásuk Solton, és igy nem ezen, hanem a kalocsai törvényszék területén létezett, a polg. prtrs. 40. 36. §. 1) pontja és 22-ik §-a értelmében illetéktelen helyütt nyújtatott be. Ezen végzés ellen folyamodónő semmiségi panaszszal élt; mert jelen esetben holtnak nyilvánitás, s nem végelválásról levén szó, a törvényszék az illetékesség szabályait helytelenül alkalmazta. A m. kir. curia, mint semmitőazék következőleg határozott : tekintve, hogy ifj. B. N. S—nak holtnak való nyilvánítására intézett eljárás a 7651. szám alatt beadott kérvény tanúsítása szerint, a házassági végelvállá9 czéljából tétetett folyamba, e szerint a polg. törv. rendt. 40. és illetőleg 36. §-a értelmében, az eljáró megyei törvényszék illetéktelenség szempontjából helyesen utasította vissza a kérvényt, miután az említett házastársak utolsó állandó lakásuk nem e bíróság te rületén volt: az alaptalan semmiségi panasz elvettetik. 135. A szőlők utáni dézsmaváltságra vonatkozó birtokbirósági bizonyítvány kiadása iránti ügyekre a polg. törvk. rendt. alkalmazható nem lévén, azokra a semmitöszék illetősége ki nem terjed. (1870. márcziu8 17-én kelt határozat.) St . . . Á . . . és St . . . S . . . zalakoppányi lakosok, mint P . . . Miksa és Henrik jogutódjai, a Zalakoppány helység határában fekvő szőlők utáni dézsmaváltság tárgyában birtokbirósági bizonyítvány kiadatását kérték; ezen kérelemre Zalamegye polg. tvszéke 1870. évi febr. hó 1-én 546. sz. a. következő végzést hozott:
