Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. I. és II. folyam (Budapest, 1874)

1. A felajánlott tanuk kihallgatásának mellőzése által szenvedett jogsérelem orvoslása nem semmiségi panasz, hanem felebbezés utján keresendő. (1869. jul. 1-én 32. sz. a. kelt határozat:) Sommás visszahelyezési perben alperes rész felperes keresetében elmarasztaltatván, semmiségi panaszszal élt az alsóbirósági Ítéletet helybenhagyó kir. táblai itélet ellen, mely panaszban egyik fő sérelemként az hozatott fel, hogy tanúi ki nem hallgattattak. A semmiségi paDasz elvettetvén, ezen panaszpontra nézve a semmitőszék emiitett határozatában kimondatott: miszerint az, hogy alperes tanúi ki nem hallgattattak, nem semmiségi esetet, hanem a per érdemébeni kérdés eldöntése tárgyát képezi, mely a p. t. r. 108-ik §-a értelmében felebbezéssel lett volna orvosolandó. 2. Az épitkezésre közigazgatási uton nyert engedély a sommás visszahelyezési keresetet nem zárja ki. (1869. jun. 30-án 51. sz. a. kelt határozat:) Sommás visszahelyezés iránt inditott perben alperes fél az épitkezés által okozott birtokháboritás miatt felperes keresetében elmarasztaltatott. Az ebéli itélet ellen beadott semmiségi panaszában egyik sérelmi okként különösen azt hangsulyoztatta, hogy a polgári biróság illetéktelenül járt el ez ügyben, minthogy az még a közigazgatási hatóság elé tartozik, mert a r. kath. vallású egyházközség, melynek nevében alperes eljárt, azon építkezésekre, melyek miatt alperes birtokháboritóként elitéltetett, a püspökségtől engedélyt 8 a vallási alapból