Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. I. és II. folyam (Budapest, 1874)

6o A magyar kir. curia mint semmitőszék következő határozatot hozott: tekintve, hogy az 1868. LIV. t. cz. 340. §-a a biztositás módját meghatározván, a törvénynek a végrehajtási kérvény kellékeiről szóló 348. §-a a biztositási folyamodványokra nem alkalmazható : a semmiségi panasznak hely adatván, felperes javára alperes ellen a biztositás elrendeltetik, s a város törvényszéke a törvényszerű intézkedések megtételére utasittatik. 59. A polg. törvk. rendtartásban engedélyezett biztosítást egyedül csak ingó vágyóra lehet elrendelni (p. t. r. 340. §.) (1869. okt. hó 15 én 1535. sz. a. kelt semmitőszéki határozat.) Cs. D.-né szül. F. A.-nek, F. I. elleni biztositást veszély kimutatásának hiánya miatt megtagadó végzés elleni biztositási ügyében, K.-Vásárhely egyes birósága által hozott, felperesnő részéről kellő időben semmiségi panasz adatott be, melyben felhozatott, hogy a bérleti ügyekben kért biztositás a veszély igazolása nélkül is megadandó, ezen ügyben pedig annál is inkább, mivel az ellenfél felebbezéssel kiván élni. A magyar kir. curia mint semmitőszék következő határozatot hozott: A törvénykezési rendtartás 340. §-a szerint a biztositási foglalásnak csak ingó vagyonra lévén helye, panaszlónő pedig folyamodványában a biztositást ingatlanokra kérvén intéztetni : semmiségi panasza ez oknál fogva elvettetik. 60. Nem törvényes, hanem csak tényleges elvállás esetében, a házastársak között a közszerzeményre nézve felmerült vagyoni követelések iránti keresetek, az elvállás kérdésének törvényes utoni eldöntése előtt meg nem i-dithatók.