Pap Dávid (szerk.): Kereskedelmi törvény. 1875. XXXVII. törvényczikk (Budapest, 1901)

172 Kereskedelmi törvény 386—388. §§. költségek eleve bizonyos összegben megállapittatnak, — a szállítmányozó más megállapodás hiányában, a szállítmányozást eszközlö fuvarozók és közvetett szállítmányozók eljárásáért egyenes felelősséggel tartozik. 1. A szállítmányozó nem a rendes kereskedő gondosságával jár el, ha a vasúti alkalmazottnak átadott árura vonatkozó szám átvétele után a feladóvevény megszerzése iránt azonnal lépéseket nem tett. (562/95.) 2. A'szállítmányozó kártérítéssel tartozik azért, h. a szállítmányozol! árut a czimzettnek habár az elkésetten jelentkezett, igy ki nem adta, hanem visszaszállittatta. (297/97.) 386. §. Ha a szállítmányozó a fuvarozásnak a feladó által kijelölt módjától vagy nemétől fontos ok nélkül eltér, a vétlen balesetért is felelős. Kivételnek e tekintetben akkor van helye, ha a szállítmányozó igazolhatja, hogy a vétlen baleset a meghagyás pontos teljesítése mellett is bekövetkezett volna. 38*7. §. A szállítmányozó saját dijain kivül költségeinek, kiadásainak s átalában mindannak megtérítését követelheti, mit a szállítmányozásra szükségkép vagy hasznosan fordított. A kialkudott fuvardíjnál magasabbat azonban fel nem számithat. A szállítmányozási dij szabad egyezkedés tárgyát képezi; ilyennek hiányában a helybeli szokás szolgál irányadóul. Oly esetben, midőn a feladó és szállítmányozó közt a fuvarozási költségek eleve bizonyos összegben megállapittatnak, szállítmányozási dij csak ugy számitható, ha ez világosan kiköttetett. 1. Vasutak által engedélyezett fuvarbérleengedések (refactia) nem a megbízót, illetve átvevőt, hanem a szállítmányozót illetik. (176/77.) 2. A szállítmányozónak a 387. és 411. értelmében dija tekintetéhen az általa szállítmányozott árukra törvényes zálogjoga van, a mely a végr. törv. 68. 1- bekezdése értelmében ugyan akkor is érvényesíthető, ha az árut, mely lefoglaltatott, kiadta végrehajtási kényszer utján, de az általa önként magán uton kiszolgáltatott árukra zálogjoga a K. T. 411. g. szerint elenyészett, mert a fuvarlevél birtoka magában véve az áru feletti rendelkezést meg nem állapítja. 1927/98.) 388. §. A szállítmányozót az árukra nézve, a mennyiben azok birtokában vannak, vagy a mennyiben azok felett rendelkezhetik, a szállítmányozási és fuvardijak, továbbá a költségek és kiadások, nemkü385. §. V. ö. : K. T. 271.. 272. gg. 387. §. V. ö. : K. T. 1., 267., 389, §§.