Pap Dávid (szerk.): Kereskedelmi törvény. 1875. XXXVII. törvényczikk (Budapest, 1901)

128 Kereskedelmi törvény 313., 31b. §§. gővé, az ügylet megkötöttnek csak akkor tekintetik, ha az a meghatározott alakban létesül. 313. §. Az Írásbeli szerződések érvényességéhez elegendő, ha az okmány a kötelezett fél által aláiratik. Ha a felek valamelyike irni nem képes, kézjegyét két tanú aláirásával köteles hitelesittetni, kiknek egyike által az irni nem képes félnek neve is aláirandó. 1. A 313. 6. a 264. §. él teimében akkor is alkalmazandó, ha csak a fel]>. kereskedő, ha az ügylet csak az egyik félre nézve keresk. ügylet. (1141/98.) 2. A 313. §. az okirat nyelvét nem értő személyekre nézve eltérő intézkedéseket nem állapit meg. (1323/96.) 3. A K. T. 313. S-ára csak a szerződés érvényessége, de nem az okirat tartalmának bizonyítása tekintetéből lehet hivatkozni. (Bp. T., a váltótanács 1889. jan. 21. megállapodása.i A 313. §. rendelkezésének helyesen más értelem nem adható, mint az, h. ily okirat egész tartalmára nézve egyszersmind teljes bizonyító erővel bír. (1350/90.) 4. A ki az okiratot jogainak érvényesítésére használja és keresetét is erre alapítja, annak nincs .joga az ellenfelét kötelező részt külön választani, az őt kötelezőt pedig hatályában megtámadni. (1237/94.) 5. Az okiratot aláíró félnek joga van igazolni, h. az okiratnak idegen kézzel irt vagy (azzal egy tekintet alá eső) nyomtatott tartalma valótlan és h. a szerződés mily feltételekkel jött létre. (389/91.) 6. A kereskedő által aláirt adóslevélen alapuló követelés fennállására nézve nem a hitelezőre, hanem az adósra hárul a bizonvitá.s kötelezettsége. (379/91.) 7. Az Írásbeli szerződés daczára a szóbeli megállapodások bizonvitása ki nem zárható. (811/82.) 8. A Curíánák 28. sz. polg. döntvénye csakis törvényszerűen fogalmazott okmánvokra és nem kitöltetlenül aláirt nvomtatott blankettára vonatkozhatik. (10498/94.) 314. §. Ha valamely kereskedelmi ügylet megkötésére ajánlat tétetik és ennek elfogadására bizonyos idő köttetik ki, akár vannak a felek jelen, akár nem, az ajánlattevő a kitűzött idő eltelte előtt vissza nem léphet. Ily kikötés hiányában az ajánlat, mely jelenlevők közt tétetik, hatályát veszti, ha annak elfogadása iránt azonnal nem történik nyilatkozat. 1. Tisztán magánjogi jelentőségű és adósság átvállalásra irányuló szerződés létrejöttéről lévén szó, a K. T. 314—320. §S-ainak az ajánlattétel, az erre vonatkozó válasz vagy elfogadás iránti rendelkezése a maga egészében nem alkalmazható. (G. 26/99.) 312. g. V. ö. : K. T. 150.. 151.. 157.. 224., 225., 291.. 394., 439., 468 502 . 505. SS- — L:: 1883 : XXXI. t.-cz. 5., «. s. a részletügyletről. — L. 1884: XVII. t.-cz. (11. §. - L. 1895 : XXXVII. t.-cz. 29. S- a találmány bejelentéséről. — L. 1898 : XXIII. t.-cz. 3. és 9. SS. 313. §. L. : 1808 : LIV. t.-cz. 107. §. el p. és 108. §. - L. : 1893 : XVIII t.-cz. 73. S- — L. 1880 : VII. t.-cz. 21. §. e) p. és 24. §. a vakok, siketnémák, olvasni nem tudó siketek v. irni nem tudó némák által kiállitott okiratról 314. §. V. ö. : K. T. 315.. 310.. 319.. 320., 336., 108., 500. SS. — L. • 1881 • XVII. t.-cz. 213. S-