Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. III. kötet (Budapest, 1906)

72 Kötelmi jog. 1889. jun. Í4. 22.605. sz. igazs. min. rendelet, az ügyvédi meghatalmazásnak a periratokhoz csatolása, az eredeti meghatalmazás kicserélése, a becsatolt iratok visszavétele és az élőszóval eszközölt ügyvédvallás tárgyában. Az 1868 : LIV. t. ez. 89. g-ának azon rendelkezését, hogy az ügyvéd meghatalmazványát eredetiben vagy hiteles másolatban az első perirathoz mellékelni, illetőleg első megjelenése alkalmával felmutatni tartozik, némely e. f. bíróság akként értelmezi, hogy a meghatalmazványnak felmutatása esetében a periratokhoz meghatafmazvány vagy annak hiteles másolata nem is csatolandó. Minthogy a meghatálmazás az 1868 : LIV. t.-cz 8S. S-a értelmében — az első bekezdésben megjelölt eset kivételével — Írásba foglalt okirattal igazolandó, e részben a budapesti kir. Ítélőtábla, a bírói ügyviteli szabályok 109., 114. és 255. §-ai rendelkezésével egyezően azon gyakorlatot követi, hogy minden pert, melyhez meghatalmazvány mellékelve nincs és a tárgyalási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, hogy a felek az 18(58: LIV. t.-cz. 88. §-a első bekezdése alapján élőszóval vallottak ügyvédet, a meghatalmazványnak pótlása végett visszaküldi. Nehogy a többször idézett törvényszakasznak a bíróságok részéről való téves értelmezése miatt a peres ügyek érdemleges elintézése a felek kárára hosszabb időre elodáztassék, az 1883. évi november 11-én 44,675. szám alatt (rendeletek tára 1792. 1.) kiadott itteni körrendelet kiegészítéséül felhívom a kir. törvényszéket (járásbíróságot), hogy a fentebb előadott felsőbirósági gyakorlatnak megfelelően és a birói ügyviteli szabályok idézett szakaszai értelmében, ha az ügyvédi meghatalmazvány eredetiben csak felmutattatik és az ügyvéd az eredetit magának visszaadatni kéri, annak hiteles másolatát az ügyiratokhoz leendő csatolása végett kívánja be. Egyúttal felhívom a kir. törvényszéket (járásbíróságot), hogy mindazon esetekben, melyekben a felek per teljes befejezése után a beadott irományok visszaadását, vagy a nem peres ügyeket tárgyazó iratok visszaadását kérik, e tekintetben a birói ügyviteli szabályok 195. §-ában előirt eljárást szigorúan kövessék. Végre, nehogy a felek bélyegcsonkítás miatt birsággal terheltessenek, ismétlem a fentebb idézett s 1883 évi november 11-én 44,675. szám alatt kiadott igazságügyministeri körrendelet azon tartalmát, hogy ha a fél az 1868 : LIV. t.-czikk 88. §-ának első bekezdése értelmében élőszóval vall ügyvédet vagy más megbízottat e cselekménynek a jegyzőkönyvbe beírása mellett a megbízási bélyeg (50 kr ) a jegyzőkönyvre való felragasztás által külön rovandó le. V. ö. még 1894. febr. 6. 313. sz. IM, rend. a gyámhatóságok által folyamatba tett örökösödési ügyekben eljáró ügvvédek meghatalmazásáról kiadott BM. rend. közlése tárgyában (1894. R. T. I. 56.). 1868 : LIV. t.-cz. 90. §.: Vagyontalan perlekedők részére a bíróság rendel képviselőt. A vagyontalanság hatósági bizonyítványnyal igazolandó. 1874 : XXXIV. t.-cz. 28. §.: Vagyontalan perlekedők részére pártfogó ügyvéd kirendelése esetében a választmány határoz a felett: ha a kijelölt ügyvéd személye ellen a folyamodó félnek lenne kifogása; valamint, ha a kijelölt ügyvéd az 50. §. értelmében magát a képviselet alól felmentetni kéri. Ha a kirendelt ügyvéd a reája bizott képviseletet elvállalni vonakodik, vagy hanyagul viszi: a választmány ellene fegyelmileg jár el, és szükség esetében az ő költségére más ügyvédet bizhat meg a képviselettel.