Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. III. kötet (Budapest, 1906)

Semmisséf} és megtámadhatóság. 55 A hitelezők megtámadási joga — csődön kívül — a kielégítési alap elvonása miatt. Az ügyletnek adásvételi minősége nem zárhatja el felpereseket attól, hogy annak ő irányukban való jogi hatályosságát kifogásoljákAlapfeltétele a megtámadási jog érvényesíthetésének az, hogy az ügylet megkötése által már a hitelezők megkárósíttatván, első sorban magánál a végrehajtást szenvedőnél fenforogjon a hitelező megkárosítására irányuló szándék. Erről azonban csak akkor lehet szó, ha az ügyletet megtámadó foglaltató hitelezőknek követelései a megtámadott ügyletnek létesítésekor már fennállottak s ugyanakkor azok a végrehajtást szenvedőnek vagyonában fedezetet nem találtak. Az igénylő felperessel szemben pedig az ő szerzési igényénél fenforgó jóhiszeműsége képezvén a döntő kérdést, a megtámadási jog érvényesíthetésének feltétele az, hogy tudomással birlíatott-e az igénye alapjául szolgáló átruházási ügylet megkötésénél a végrehajtást szenvedőnek a hitelezők kijátszására irányuló szándékáról. A birói gyakorlat által érvényre jutott jogszabályok szerint a közel rokonok között kötött ily átruházási ügyleteknél a vélelem arra nézve, hogy minden ily ügylet már önmagában véve a hitelezők kijátszása czéljából köttetett, nem áll fenn. A vélelem csak akkor állítható fet, ha egyébként fenforognak a megtámadás alapfeltételei és esak ha be van bizonyítva, hogy a végrehajtást szenvedő hitelezőit kijátszani szándékolta, áll fenn a vélelem olyan irányban, hogy a végrehajtást szenvedő kijátszási szándékáról a vele szerződő közel rokon szintén tudomással birt. E vélelem is azonban csupán a bizonyítási teher szabályai szempontjából érvényesülhet és nem zárja el az igénylő felperest attól, hogy olyan ténykörülményeket igazoljon, a melyekből következtethető, hogy a végrehajtást szevedőnek kijátszási szándékáról nem birhatván, tudomással, jóhiszemben volt. (C. 98. márcz. 29. I. ü. 50. M. 15G25.) A végrehajtást szenvedő hitelezője az általa lefoglalt tárgyak iránt indított igényperben az állandó birói gyakorlat szerint jogosítva van, az igénylővel szemben kifogás utján megtámadni az igény alapjául szolgáló átruházási szerződésnél* irányában való joghatályosságát oly esetben, ha mint a jelen esetben, a telebbezési bíróság Ítéletének tényállásában meg van állapítva, hogy a hitelezőnek követelése az ajándékozást megelőző időből származik és az átruházási jogügylet megkötése következtében a követelésnek kielégítésére szolgáló fedezeti alap elvonásával károsodik és pedig annál inkább, mivel felperes nem is állította, hogy végrehajtást szenvedő a követelés fedezésére szolgálható más vagyonnal is birna. Minthogy a B) alatti ajándékozási szerződésnek helyesen minősíttetett, az mint ilyen az ajándékozó hitelezőinek az ajándékozáskor már fennállott jogait nem érintheti s pedig annál kevésbbé, mivel felperes végrehajtást szenvedőnek fia lévén, vele szemben az a vélelem áll fenn, hogy atyja vagyoni viszonyairól s az itt szóban forgó követelésről is tudomása volt s ekként az a fentiek szerint egvébként is közömbös jóhiszeműségére sem hivatkozhatik. (C. 97. nov. 2. LG. 275. M. 15627.) A foglaltató hitelező a követelésének kielégítéséül lefoglalt tárgyak iránt ellenében indított igénykeresettel szemben, jogosítva van az igényperben, az igény alapjául szolgáló átruházási ügyletnek ő irányában való jogi hatályosságát kifogás utján megtámadni nem csak akkor, ha az az ő kijátszása czéljából, csak színlegesen, hanem akkor is, ha az érvényesen, de az ő követelése kielégítésére szolgálható fedezeti alapnak elvonása czéljából az egymással szerződő feleknek ő irányában fenforgó rosszhiszemű eljárása alapján jött létre. A foglaltató hitelező részéről az igényperben érvényesített e megtámadási kifogásnak jogi hatálya azonban nem terjedhetvén ki egyébre, mint az ő követelésének az igényelt tárgyakból leendő kielégítésére, az tehát nem érinti az igény alapjául szolgáló átruházási ügyletnek a végrehajtást szenvedő és az ezzel szerződött igénylő közötti jogviszonynál fogva fennálló érvényességét, következőleg a megtámadási jognak érvényesíthetése nincs feltételezve magának az ügyletnek érvényesíthetéséről. Arra, hogy a végrehajtást szenvedőnek az az ügylete, a mely által a különben az ő hitelezője követelésének kielégítésére szolgáló vagyona hitelezőjének kielégítése elől elvonatott, az igényperben érvényesített meg-