Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. III. kötet (Budapest, 1906)

136 Kötelmi jog. 0** 130b. §. Ha valamely károsításnál egyszersmind a károsított részérőli vétek is fordul elő ; akkor ez a kárt a károsítóval aránylag szenvedi; és ha az arány meg nem határozható, azzal egyenlő részben. Károkozás általában. 0** 1305. §. Ki jogával a jogszerű korlátok közt él, az abból másra háramolható kárért nem felelős. 188b : XVII. t.-cz. (ipartörvény) 35. §.: Ha valamely üzleltelep iparhatóságilag engedélyeztetett és a kiszabott feltételek alatt felállíttatott, a szomszédok közül senki sincs többé feljogosítva előre nem látott káros befolyások czime alatt az üzlet megszüntetését követelni és az iparhatóságtól csakis oly intézkedéseket kérhet, melyek a bebizonyítható káros befolyást elhárítják. A hol ez nem lehetséges vagy az üzlettel meg nem egyeztethető, a káros befolyások miatt panaszt emelő fél a rendes bíróság előtt kárpótlást követelhet. Minden földtulajdonos köteles a bányamüvelés üzletére szükséges telkeket a bányavállalkozóknak megfelelő kártalanítás mellett használat végett átengedni: 1854. ált. bányatörv. 98. §. V. ö. még a bányaczélokra való kisajátításról a kisajátítási törv. (1881 : XLI. t.-cz. 1. §. 13. p., 69. §. 3. p., 87. §.). A BTK. 79. §-a szerint kizárja a cselekmény beszámíthatőságát a jogos védelem, mely akár a megtámadottnak, akár másnak, személye vagy vagyona ellen intézett vagy azt fenyegető jogtalan és közvetlen megtámadásának elhárítására szükséges. A jogos védelem határainak félelemből, ijedtségből vagy megzavarodásból származott tulhágása nem büntettetik. A BTK. 80. §-a szerint pedig nem büntettetik a cselekmény, ha az a tettes vagy hozzátartozói életének vétlenül származott, más módon el nem hárítható, közvetlen veszélytől való megmentése végett végszükségben követte tett el. Tekintettel a jelen per adataira, a pályakorlátnak szerkezete szakértők által azon szabályrajznak megfelelőnek találtatott, mely az alperesi vasuttársulatra nézve, a szerencsétlenség idején kötelező volt, s mely ellen a közigazgatási vonalbejárás alkalmával sem tétetett kifogás; másrészről pedig ugyanezen per adatai, jelesül L. M. és L. E. tanuk vallomásaival igazoltatik, hogy a vonat közeledtekor, a szerencsétlenség helyén az átjárás rendesen gyakorolt módon el volt korlátolva és hogy a vonatnak közeledése a pályaőr által is szabályszerüleg jeleztetett. E szerint alperes illetve közegei ellen, a szabályoknak bármi megszegése és a felügyeletnek elhanyagolása igazolva nem lévén, kellett a niásodbirói Ítéletet hhagyni. (C. 85. márcz. 31. 5876. M. 1408.) Kétségtelen, hogy a bíróság hatásköre nem terjed ki arra, hogy a közigazgatási hatóságnak egyes esetekben saját hatáskörükben hozott határozatait felülvizsgálja és ez okból a fennebbi ministeri határozatok a tekintetben, mely szerint felperes sertéshizlalási üzlete betiltatott és kimondatott, hogy ezen foglalkozás az 1884 : XVII. t.-cz. 36. §. szerinti kisajátítandó üzletek közé nem tartozik és hogy az 1876 : XIV. t.-cz. 11. és 12. §§. nem alkalmazhatók, birői uton meg nem támadhatók. Azonban ezen