Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. III. kötet (Budapest, 1906)

Képviselet. 79 1877 : XXII. t.-cz. 35. §. : xMeghatalmazott által kötelesek magukat képviseltetni; 1. a kiket a biró külön meghatalmazott általi képviseletre utasít azon okból, mert magukat érthetően kifejezni nem képesek; 2. a kiktől a biróság illetlen magaviselet, vagy az ellenfél, vagy pedig valamelyik tanú, vagy szakértő megsértése miatt a szót elvonta. (37. §.) 1877: XXII. t.-cz. 36. §.: Az előző 34. és 35. §§-ok eseteiben a meghatalmazott által való képviseltetés folytán felmerült költségtöbblet az ellenfél terhére semmi esetben sem állapítható meg. A meghatalmazott dijainak és költségeinek saját fele ellenében való bírói megállapítását, kivévén a 35. §. eseteit, nem követelheti. 1903. évi 35,104. sz. keresk. min. rendelet valamennyi másodfokú iparhatósághoz, az ipartestületi békéltető bizottságok előtt az ügyvéd által való képviseltetés megengedése tárgyában. A kassai ügyvédi kamara az igazságügyminister úrhoz intézett jelentésében panaszt emelt a miatt, hogy a kassai ipartestület kebelében szervezett békéltető bizottság egy közelebbről felmerült és eléje vitt ügyben az ügyvédi képviseletnek nem adott helyet, mely eljárást az ügyvédi kamara az "ügyvédi rendtartást szabályozó 1874. évi XXXÍV. t.-cz. 38. §-ával ellentétben állónak talált. A kassai ügyvédi kamarának az igazságügyminister ur által hozzám áttett jelentése folytán felkivántam a vonatkozó összes ügyiratokat és ezekből megállapítást nyert, miszerint a kassai ipartestület békéltető bizottsága, alapszabályai 14. §-ára támaszkodva (a szakasz szövege azonos az ipartörvény végrehajtása tárgyában 1884. évi augusztus hó 26-án 39,266. sz. alatt kibocsátott földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeri rendelettel kiadott ipartestületi békéltető bizottsági alapszabály-minta 14. §-ának szövegével), kimondotta, miszerint a békéltető bizottság előtt ügyvédi képviseletnek csak az esetben enged helyet, ha a fél személyesen épen nem jelenhetik meg, vagy ügyét személyesen képviselni nem képes. Az ügyvédnek a tárgyalás helyén való jelenléte ellen a békéltető bizottság nem tett az ügyvédi kamara által szóvá tett esetben kifogást, sőt azt is tetszésére bizta, hogy a tárgyalás folyamán felének a védekezés irányára, vagy a tanukhoz intézendő kérdésekre nézve tanácscsal szolgálhasson, erre azonban az ügyvéd nem volt hajlandó. A mi az ipartestületi békéltető bizottságok alapszabályai 14. §-ának rendelkezéseit (illetve az alapszabály-minta 14. §-ával azonos rendelkezéseket) illeti, meg kell jegyeznem, miszerint e rendelkezések értelmezése tekintetében egyik hivatali elődöm arra az álláspontra helyezkedett, hogy miután az ipartestületi békéltető bizottságok hatásköre az 1884. évi XVIÍ. t.-cz. 176. §-a értelmében nem annyira birói functiók gyakorlásában, mint inkább az iparos munkaadók és a segédek vagy tanonezok közt felmerülő súrlódások, vitás kérdések s a munka vagy tanviszony megszűnéséből keletkező kártérítési követelések elintézésében áll, és ha az ipartestületi békéltető bizottságok korlátolt mérvben némely birói vagy hatósági jogokat törvény erejénél fogva átruházott hatáskörben gyakorolnak is, ezért még az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 38. §-ában említett «birőságok vagy hatóságok« közé nem sorozhatők, hanem csak az iparos- és munkásosztály autonóm közegeinek tekintendők, vagyis hogy a békéltető bizottságok előtti eljárás-