Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

A tulajdon. Egyháziak birtokképessége. 59 jóváhagyást is eszközöltek volna ki, hiábavalóknak tekintendők. 1567: XXXI. t.-cz. 12. §. Az egyházi javaknak elzálogosítására avagy eladására se^ a főpapoknak, se másoknak szabadsága ne legyen. IS. §. És az eddig történt elzálogosítások és eladások erőtlenek legyenek. 161ft: XVII. t.-cz. Arra nézve, hogy világi javakat ne idegenitsenek el egyháziak részére helybenhagyják II. Endre decr. I. Lajos részéről történt megerősítését *) és azt valósággal meg kell tartani. 1. §. Ez alkalommal megújítják Ulászló király III. decr. 55. czikkelyét is (t. i. 1498: LV. t.-cz.) — E t.-czikket megerősíti: 1715: XVI. t.-cz. 5. §. V. ö. még az egyházi vagyonról és a holtkézről az I. k. 125. 1. mondottakat; u. o. teljes joggyakorlat. V. ö. 1380. jan. 21-én 1643. sz. V. K. M. rend., az egyházi javadalmakhoz tartozó kir. kisebb haszonvételi jogok, és csekélyebb ingatlanságok eladására vonatkozó ügykezelés szabályozása tárgy. (1880. R. T. I. 320.); 1890. febr. 28-án 479. eln. sz. VKM. reiid., a mindkét szertart. katholikus egyházi főbb javadalmasok által élvezett javadalmak fölötti főfelügyelet és azok kezelésének ellenőrzése is. (1890. R. T. I. 206.). 1606. bécsi béke. VIII. cz. A magyarok abba, hogy a jezsuitáknak Magyarországon fekvő jószágaik és birtokjogaik legyenek, bele nem egyeznek. De Ö felsége a jogaihoz ragaszkodik. K. e. 1608: VIII. t.-cz. A jezsuitáknak Magyarországon semmi állandó fekvő jószáguk és birtokuk ne lehessen. 1115: LXXI. t.-cz. /.§.... Mostantól jövőre fekvő jószágokat birtokolható szerzetbe lépő személyek az ötvenezer frtnyi összeget túlhaladó atyai és anyai ősi ingatlan javakból, s következőleg fokonkint alább szállva, a javak minőségéhez s mennyiségéhez képest többet ne követelhessenek, mint az ő aránylagos részükből származó tizedrészt; s szülőik is nekik ennél többet ne adhassanak vagy hagyományozhassanak. 2. §. A szerzett javakból pedig éppen semmit se kaphassanak külömben, hanem csak a szülők szabad rendelkezése folytán. 3. §. Emellett azzal a kijelentéssel, hogy ha a szerzetbe lépőnek része az ötvenezer forintnyi értéket még tul is haladná, az ő nemzője vagy közelebbi utódai az ilyen szerzetesnek csak ötvenezer forint tizedrészét tartozzanak pénzül kifizetni. *) Nézetem szerint az aranybullának Nagy Lajos által az 1351. évben történt megerősítése (11. §.) nem u. n. holtkézi tvt foglal magában, hanem a végrendelkezési szabadság korlátozását a legközelebbi rokonok javára (ősiség megalapítása), mert az aranybulla 4. czikkét mely szerint: „Az örökösök hátrahagyása nélkül elhaló nemeseknek jogukban, szabadságukban áll az egyházak avagy tetszésük szerint mások részére, élők közt vagy halál esetére adakozni, hagyományt tenni, birtokaikat eladni vagy elidegeníteni" nem hagyta jóvá, hanem ezzel szemben elrendelte, hogy: ,,Söt ellenkezőleg, éppenséggel ne legyen joguk ezt megtenni, hanem birtokaik jog és törvény szerint, tisztán és feltétlenül, minden ellenmondás nélkül, legközelebbi atyaflaiakra és nemzetségeikre háromoljanak." Márkus,