Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

Dologjog. G. Mindazon volt úrbéreseknek, a kik külsőség nélkül csak házat és belső birtokot birnak, egy nyolczadrésze jár azon erdőilletménynek, a mely ugyanazon községben egy egész telek után fog megállapíttatni. Ha pedig ez nem felelne meg az 1848. janl. előtt élvezett erdei haszonvételnek, kivételképen az illetmény fel is emelhető; azonban ez az egy egész telek után megállapított maximumot tul nem baladhatja. 72. §. Egyéb tekintetben az erdőilletmény kiszabására nézve a jelen törvény 27., 29., 31., 32. és 33. szakaszainak határozatai az ország eme részeiben is irányadók, azon különbséggel; hogy a 2!). szakaszban 1200 • ölével megállapított 22 hold, Erdélyben 1600 • Öllel számítandó ÍG^ holdra szállítandó le. E) Nádlási haszonvételek. 73. §. A nádlási haszonvételek végleges rendezése tekintetében a jelen törvény 34—37. szakaszai, az ország ezen részeire nézve is irányadók. F) Legelő-elkülön ítés. 74. §. Az egy határbeli 1848. évig közösen használt öszszes gyeplegelők és nem erdei legelők, a volt földesurak s a volt jobbágyok közt felosztandók. A felosztás az eddigi gyakorlal alapján, mindkét félre nézve az általuk ugyanazon határban tulajdoni joggal birt földbirtokuk arányához, még pedig a volt földesurakra nézve majorsági birtokuk arányához, a volt jobbágyokra nézve pedig tulajdonukká vált összes földbirtokuk arányához képest történik. Azonban az egykori földesúr részére a közös legelőnek legalább is egy negyedrésze teljes tulajdonul fentartandó. Ha a volt jobbágyok számára ily módon kihasított gyeplegelőrész, azoknak nagyobb számú marháik tartására az 1S48. év előtt e részben fennállott gyakorlatot tekintve elegendő nem lenne, és ha egyszersmind az egykori jobbágyok az 1848-ik évig erdei vagy havasi legelő használatában voltak, azoknak ezen erdei és illetőleg havasi legelőből pótlásul oly mennyiség adandó ki, hogy a számukra kihasítandó összes legelőtér az 1848-ig élvezett haszonvétel folytatására elegendő legyen. Ezen úrbéri illetményből csak annyi terület vonható le, a melynek közönséges becsértéke az eddig netalán fizetett taksa vagy külön teljesíteti viszonszolgálmányok tőkéjének megfelel. E tőke az eddigi évibér vagy viszonszolgálmányok értékének húszszoros összegéből áll, melyből azonban egy hatodrész a beszedési és kezelési költségek fejében levpnatik. A havasi legelőilletménynyel együtt az azon létező fák is az illetőnek tulajdonába mennek át, de ezek becsértéke is az illetményből levonondó. 75. §. A lelkészek számára a legelőilletmény hasonlókép