Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

Erdélyi birtokrend. HatárrencL és birtokelkülönítés. 591 tisztába hozható, melyek felszámítására nézve az udvartelkek iránti törvényhatóságonként divatozó azon különböző szokás, miként némely törvényhatóságban két, másutt három régi telkeknek számíttattak, továbbra is fenmarad; — ha pedig bebizonyíttatnék, hogy valamely udvartelkek, több udvar — vagy régi jobbágytelekből van összeszerkesztve, ezeknek száma számításba veendő. Hol már ezelőtt határosztály volt, a netalán fenmaradt közhelyekből] illetőségek kiszakasztására, a határosztályban használt kulcs, ha tudatik, megtartandó, ha pedig nem tudatnék, ezen törvényezikkben foglalt elvek szerint leszen a kulcs alkalmazandó. 6. §. Az előbbi szakaszban foglalt minden pontokra nézve megjegyeztetik: hogyha ezen rendezés alkalmával a felek egj más közt valamely kulcs iránt megegyeznének, mindenekelőtt az egyezés tartama követendő. 7. §. Azon közhelyek felosztására nézve, melyek pusztai birtokok (praedium) lennének, az előbbi két szakaszban határozott kulcsok alkalmazandók, megjegyezve a régi telkekre nézve, hogy csak azon telkek vétethetnek régieknek, melyek még pusztává változás előtt, azon pusztai birtokon voltak. Hogyha az ilyetén birtokokban az előbbi kulcsok egyike sem lenne alkalmazható, az ottani közhelyek a régi idő óta ugyanott külön birtokolt helyek kiterjedésének arányában osztandök. 8. §. A közhelyekből tett foglalásokra nézve időmúlásnak helye nincs. 9. §. A közlegelő elkülönítésére, és az úrbéreseknek ezekböli illetőségeik kiszakasztására határozta tik: 1. Legelés illeti az úrbéreseket, a) a telki államányaikhoz tartozó ugarföldeken; b) ezen szakaszban alább határozott módon részökre kiszakasztandó legelőn, ha a határon fordulókénti szántök, és kaszálókon kivül, volt eddig is közlegelő; és ha ebből legelői illletőségök ki nem adathatnék: c) erdős helyeken azon erdőkben, hol régi idő óta folytonosan legeltetés használatában voltak. Mire nézve 2. Felvéve az egész helység közlegelőjének kiterjedését, legelőbb is az 5-ik és 6-ik szakaszokban határozott kulcsok szerint, mint valóságos közhelyekre nézve tisztába hozandó azon mennyiség, mely a közlegelőkből ugyanazon helység több birtokosai közt, az egyes birtokosokat külön-külön illeti. 3. Oly birtokosoknak legelői illetőségök, kiknek nincs urbéresök, a több földesurakat szolgáló úrbéresek tekintetéből meg nem szoríttathatik, hanem épségben kiadandó. 4. Meghatái'oztatván az úrbéresekkel ellátott földesurakra nézve a legelői illetőségek, az később minden egyes földesúr és annak úrbéresei között, következő elvek szerint felosztandó és kiadandó: (i) ha földesni- közlegelői illetőségének feléből mindenik