Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

520 Dologjog szerződéseken alapuló váltságtőké az 5-ik §-ban megállapított mérv szeriiit az országos alapból megtéríttetik, ha különben azon szerződések mind lényeg, mind alak tekintetében az 1840: VII. t.-cz. !). §-ban foglalt kellékeknek megfelelnek. 2. §. A megtérítés tárgyát képezik: az úrbéri örökváltsági szerződés éri elmében lejárt s tényleg belizeíett tőkerészletek, melyek után azonban kamat nem jár. 3. §. Ellenben a megtérítés nem terjed ki: azon tőkerészletekre, a melyek az országos alapból eddig már kár pótoltattak. 4. §. Ezen országos megtérítés egyedül csak az 184S. évi IX. t.-ez. által megszüntetett, tisztán úrbéri természetű szolgáltatások és adózások; után járt; azért, ka az örökváltsági szerződésekkel a községeknek vagy egyes jobbágyoknak nem úrbéri természetű földek, vagy földesúri jogok is adattak át: az urbériségekre eső összeg az örökváltsági szerződés alapján, s ha ez nem volna lehetséges, nyomozás utján a váltságtőke többi részétől elkülönzendő. 5. §. A megtérítendő összeg kiszámításánál azon elv szolgál irányadóul, hogy az egyenlői legyen azon kárpótlási tőkével, a melyet az illető urbériségekért, ha ezek meg nem váltattak volna, a volt földesúr vehetne az országos alapból igénybe. Ennélfogva minden egy egész úrbéri telek, s ehhez aránylag a kisebb telki állományok után. a megyéknek és helységeknek az urbérben a úrbéri törvényekben megállapított osztályaihoz képest, tőke gyanánt a következő táblázatban foglalt összegek lesznek megtérítendők: V. ö. alább 1871: LHL t.-ez. (>., lü. §§.; 1877: XII. t.-ez. 4. S.