Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

Ingatlan tulajdonának megszerzése. 193 mennyit a szülök résziikre tényleg átengednek. A jelen esetben tehát, a midőn néhai H. L. és neje a felp., a mint ez az előző perben kihallgatott tanuk vallomásaival bizonyítást nyert, Í878. márcz. 14. az akkor már nagy­korú fiukat H. Gy.-t megbízták azzal, hogy a kérdésben levő ingatlanokat a szülök pénzén árverésen megvásárolja és vevökül önmagát és kiskorú testvéreit H. J. és E.-t bejelentse, a vétel után pedig az ingatlanokat, az árverelő nagykorú fiuk hozzájárulása mellett is birtokukba és használa­tukba vették; nevezett gyermekei csupán tkkvi tulajdonjogot nyertek, ellenben a birtok és használati jogot meg nem szerezték és ez "a jog további intézkedésig a szülőké megmarad (C. 98. jun. 14. 1139. M. 16.044.). A hitelező meggyőződést szerezni tartozik arról, vájjon az a va­gyonbeli tárgy, a melyből a megítélt követelését végrehajtás utján behaj­tatni szándékozik, csakugyan tulajdonát képezi-e marasztalt adósának. A per adatai azonban bizonyítják, hogy alperes ezt az óvatosságot nemcsak elmulasztotta, sőt a mennyiben az ellenirathoz •/. a. csatolt bizonyítvány tartalma, tehát saját bizonyítéka szerint adósának már 1886. évben sem volt ingatlan vagyona, rosszhiszemüleg vonta végrehajtás alá felperesnek ingatlan vagyonát, felhasználván azt, hogy adósának neve szintén K. D. volt. Az a körülmény, hogy alperes tulajdonjoga birói árverés folytán a végrehajtási bíróság végzése alapján kebleztetett be, csak azt eredmé­nyezheti, hogy az a bekebelezés eredetileg érvénytelennek nem nyilvá­nítható, de a fent kifejtetteknél fogva alperes irányában, a kinek szer­zése saját törvényellenes eljárásának következménye, hatálytalannak kimondandó és alperes az okozott perköltségben is marasztalandó (C. 98. nov. 15. 5383. M. 16.045.). Altalános jogszabály az, hogy a tkkvi tulajdonos, a tulajdonát ké­pező ingatlannak birtokát jogosított követelni, és ezt a jogát mindaddig gyakorolhatja, mig tulajdonjogára nézve a tkjkvi állapot meg nem vál­toztatok. A felperes tulajdonjogából folyó birtoklási jognak megítélését a felperesnek az I. rendű alperes által vitatott állítólagos rosszhiszemű­sége sem gátolhatja és pedig annál kevésbé, mivel a felperes tagadásá­val szemben nem nyert beigazolást az, hogy a kereseti ingatlan megvéte­lekor felperes tudomással birt volna arról, hogy az megelőzően már más­nak adatott el (C. 99. jan. 19. 4228/98. M. 16.046.). A telekkönyvi tulajdonos a tulajdonaként feltüntetett ingatlan bir­tokát követelni csak az esetben jogosult, ha a telekkönyvi tulajdon meg­szerzésénél jóhiszemiileg járt el; a szerzés nem tekinthető jóhiszemünek, ha a szerző ugyanazon községben lakván, melyben az ingatlan fekszik, a tényleges birtokállapotról meggyőződést szerezni elmulasztja. (C. 902. szept. 11. 6771.) Az a fél, aki tkvezett ingatlanhoz való jogczimet tkvön kívül álló harmadik személytől szerzett, ha a tjdonjogot per utján óhajtja javára megitléltetni, a jogviszony összefüggő lánczolatának igazolása szem­pontjából nemcsak a tkvi tjdonost, hanem vmennyi megelőző jogelődöt ÍR perbe vonni tartozik (C. 94. ápr. 17. 3693/93. M. 12.246.). Az a körülmény, hogy a felp. által az alp.-től megvett ingatlan­nak alp. az ügylet megkötésekor nem volt tulajdonosa, sőt arra az ingat­lanra a tjdonjog 3. személvek javára van tkvilcg bekebelezve, nem zárja ki azt, hogy alp. a kérdéses ingatlanra öt kötelező hatálylyal ügyletet köthessen, ÍH., hogy felp. az ügylet teljesítését, jelesül pedig a kérdéses ingatl. tjdonjogának javára leendő bekebelezésére alkalmas okirat kiállí­tását alp.-tői per utján követelhesse, mert azon ingatl. tjdonjogának az alp. által megszerzése s ekként a kérdéses ügylet teljesíthetése kizárva nincs. (('. 96. ápr. 22. 6081/95. M. 12.248.). Az ingatlan birtoka rendszerint a tkvi tulajdonost megilletvén, ingatlan birtokba bocsátása iránt a tjdonjogból folyóan csak az léphet fel keresettel, ki a tkvben mint az ingatl. tjdonosa van bejegyezve v. annak örököse, hacsak felp. egyúttal az ingatl. tjdona ir. nem támaszt keresetet (C. 94. jan. 9. 6530/93. M. 12.219.1. Felp.-nek a közte és atyja közt létrejött adásvevési szerződés megkötése körüli rosszhiszeműséget vagyis azt, hogy felp. annak rneg­Márkus: Magyar magánjog. II. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom