Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

Növedék. 179 értelemben vett áradványt (alluvio) olyan föld képez, melvet a viz észrevétlenül valamely parti birtokhoz hozzácsatol. (1891. jul. 11. 9090. sz.) A tagosítás folyama alatt a folyó partján iszapodás folytán alakult, osztályozás és becslés alá nem vett porondos hely, ugvis mint parti birtok növedéke, tekintettel arra, hogy a folvó telekkönyvezés tárgyát nem is képezheti, nem a szabálvellenes telekkönvvezés folvtán tulajdonosaként bejegyzett községet, hanem az 1885. évi" XXIII. t*.-cz. 4. és 5. §-ra és az úrbéri eljárási utasítás 104. §-ra tekintettel, a parti birtokost illeti s annak uj birtogtagjához osztandó ki. (C. 22/1895. sz.) Csak a támadt uj szigeteknél áll az elő, hogy a határt ugyanazon part birtokainál az a merőleges vonal képezi, mely a birtok t. i.a parti birtok végpontjából a vízlefolyás középvonalára húzható; a mint azonban a támadt uj szigetekre nézve a viszony ekkép rendeztetik, ebből önként folyik, hogy há ez az uj képződmény ismét további természetes iszapolás által gyarapodik, az ekkép keletkező iszapolás, tekintet nélkül a meder tulajdonjogára, a parti birtok növedéke és az annak tulajdonává válik, a kinek ingatlanához kapcsolódik az iszapolás. .(C. 1903. máj. 29. 53. sz.) Oly harmadik személytől, aki végrehajtás alá vont telekkönyve.zett ingatlanra vagy annak egy részére a végrehajtató nyilvánkönyvi jogait megelőzően tulajdoni jogot szerzett, meg nem tagadható a jogosultság, hogy a végrehajtató ellen az 1881. évi LX. t.-cz. 168. §-a alapján keresetet indíthasson, habár szerzett joga telekkönyvileg nincs is bejegyezve. (0. 92. ápr. 29. — okt. 7. 55. sz. polg. t. ü. határozata.) A vizijogi törv. 9. §-a kivétel nélkül minden folyóra vonatkozik, a mi kitűnik a törv. 1—8. §§-ainak rendelkezéséből és abból a körülményből, h. a jelzett törv. a mederre vonatkozó magánjogi igények tekintetében a szabad rendelkezés alatt álló és a hatósági rendelkezés alatt álló vizekre nézve megkülönböztetését nem tesz; az 1—9. §-ok általános rendelkezései minden vizre vonatkoznak. A 9. §. szerint pedig azoknak, kiknek ingatlanát valamely ujon képzett folyammeder elfoglalja, egyéb jog fentartva nincsen, mint h. az eredeti folyást egy év alatt helyreállíthatják, ez által az osztr. polg. törv.-könyv 409. §-a, mely ellenkező, vagyis azt a rendelkezést tartalmazza, h. a viznek uj folyása által károsult földbirtokosoknak joguk van az elhagyott mederből, vagy annak értékéből kárpótlást szerezni és a mely rendelkezés az idézett törvénykönyv 287. §-ának azon a rendelkezésén alapul, h. a folyamok álladalmi vagyont képeznek, hatályon kívül van helyezve, mivel az idézett 9. §. a kárpótlásnak e nemét meg nem álapítja, hanem e helyett csak az eredeti folyás helyreállításával rendelkezik és csak azt engedi meg, — felp.-nek tehát oly joga egyáltalában fenn nem áll, h. a régi mederből magát kártalaníthassa. Ilv jog ellentétben áll a vízjogi törv. 4. §-ának azzal a rendelkezésévelj h. a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdona, és h. az ellenes parti birtoknál a meder középvonala képezi a birtok határát, ha tehát a meder viztöl mentesen marad, akár az által, h. a viz másfelé veszi folyását, akár más okból, és a folyás a 9. §. értelmében egy éven belül helyre nem állíttatik, minden kártérítési kötelezettség nélkül előáll a parti birtokosnak a 4. §-ban törvényileg biztosított joga. A mi már most a régi és az uj meder közötti területből a per tárgyává tett részleteket és azoknak a régi meder középvonaláig terjedő részét illeti, ezekre nézve a felebbezési bíróság felperest keresetével abból az indokból utasította el, h. ezekre az ingatlanokra nézve alperesek a tulajdonjogot a tkvi tulajdonosoktól szereztek meg adás-vevés utján, ennélfogva mint jóhiszemű harmadik tkvi birtokosok a tulajdont az oszt. polg. törvénykönvv 1467. §-a alapján elbirtokolták. (C. 901. márez. 20. LG. 55. M. 18.294.) Budapesti tábla: Felperesnek kötelességében állott volna mindenekelőtt kimutatni azt. hogv ki az egyik, ki a másik tópartnak tulajdonosa, és pedifr annál is inkább, mert abból, hogv Szent-Tamás és Földvár községek határvonalát az árok közt átvonuló Belvanszka barának közepe képezi, még nem következik, hogy azon tópart, melynek területet a tó érinti, felperes tulajdonát képezi, de nem szolgálhat bizonyítékul e részben a tanuknak abbeli vallomása sem, hogv o kérdéses tónak 12*