Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

Dologjog. ama pénzmennyiségben jut kifejezésre, amely a tárgyért az ez iránt mutatkozó kereslet és kínálat viszonyzatához képest alakult árként a mindenkori eladás helyén és idejében kapható: vagyis az az ár, a melylyel a tárgy a közforgalomban bir. Míg a pretium affectionis azt a képzeleti értéket jelenti, melylyel a tárgy egy bizonyos személy külünös érdekei és viszonyai szempontjából eme bizonyos meghatározott személyre nézve bir. Ez utóbbi érték tehát nem a kereslet és kínálat általános szabályai szerint igazodik. Hogy a jelen esetben a peres kincslelet közforgalmi árának alakulására a kincslelet tárgyának mürégészeti ritkasága, annak régisége és kiviteli formája befolyással bir, az nyilvánvaló, de nyilvánvaló az is, hogy az árt szabályozó eme tényezők figyelembe vétele nem vonható a pretium affectious fogalma alá, már annál a köztudomású lénynél fogva sem, hogy a régiségek fogalmát közvetítő világkereskedelem tényleg létezik, mély a mindenkori eladásra kerülő régiségek árát eme tényezők figyelembe vételével szabja meg. A fémérték (érez-, helsö érték) fogalma kiválóan a pénz értékének meghatározásánál jön figyelembe, ahol a pénz névleges és árfolyam értékével együtt adja a pénzértéknek teljes fogalmát. Ez magyarázza meg egyúttal azt a jelenséget, hogy a perhez csatolt kir. rendeletek közül csak azokban történik fém- és belső értékről említés, a melyek érmekből (forgalomból kijött pénzjegyekből) álló kincslelet értékének mikénti megváltásáról rendelkeznek. Ezen esetekben ugyanis semmivel sem lévén igazolva, hogy az érmék valami kiváló régiségi értékkel is birtak volna, az érmek teljes ára összeesik az érmek anyagának a megfelelő fémben és a mindenkori árfolyam szerint fizetni rendelt árával, ami tehát nem hogy megczáfolná, de megerősíti azt a felfogást, hogy a kincslelet tárgyai teljes értékben és nem csupán a fémérték szerint kártalanítandók. (Í893. dcez. 13. 43.988. sz.) — C: Hhagyja. (1904. szept. 25. 4293. sz.) 1881: XXXIX. TÖKVÉNYCZIKK A műemlékek fenntartásáról. (Szentesítést nyert 1881. évi május hó 24-én. Kihirdettetett az országgyűlés mindkét házában 1881. évi május hó 28-án.) I. FEJEZET. A műemlékekről s azok gondozásáról. 1. §. A műemlékek jelen törvény védelme s a vallás- és közoktatásügyi ministei' felügyelete alá helyeztetnek. Műemlék elnevezés alatt értetik a földben vagy a földszinén lévő minden olyan építmény és tartozéka, mely történetivagy művészeti emlék becsével bír. 2. §. A ki ilyen építményt felfedez, tartozik azt az építmény helyének községi elöljáróságánál azonnal bejelenteni. A felfedezett építmény tulajdonosa és birlalöja kötelesek azt a község elöljáróságánál történt bejelentéstők illetőleg a bejelentéstől vett értesüléstől számítolt 00 napig érintetlenül hagyni. Ha a fölfedezett építménynek 60 napig érintetlen hagyása a tulajdonos jelentékeny kárával járna, ezen kötelezettség 30 napra korlátolható. E körülmény a tulajdonos által a község előljáró!-ágának bejelentendő és igazolandó,