Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

160 Dologjog. Azon kérdés iránt, ha az átal. polg. törvénykönyvek az elveszett dolog megtalálóira nézvesti határozatai, a meghatározott névre szóló nyilvános kötelezvények tálalóira is alkalmazhatók-e, és mennyiben, következő utasítás adatik: Miután az oly nyilvános kötelezvények, melyek meghatározott névre szólnak, tulajdonosokat elégséges ismertető jelekkel kimutatják, megtalálás esetében, csak az átal. polg. törvénykönyv 389. §., még pedig annak első pontja, határozhat, miszerint a találó a tulajdonosnak a dolgot visszaadni tartozik; ennélfogva az ily nyilvános kötelezvények, habár költött névre szólnak is, a találó által a tulajdonosnak mindég visszaadandók, vagy ha az nem tudatnék, részére a biróságnál leteendők, és hogy ily esetben az átal. polg. törvénykönyvnek az elveszett dolgok találását érdeklő többi §§., mind a kamatok élvezetét s a találó-dij követelését, mind az elévülést illetőleg is, nem alkalmazhatók, hanem a találónak, mint bizomány nélküli ügyvivőnek (negotiorum gestor), csak a netalán tett költségek megtérítésének a tulajdonostól! követelése áll szabadságában. (1818. január 24 udv. rendelv., ig. törv. gyűjt. 1410. sz.; függelék az optkv. hiv. kiadásához, 46. sz.) Beismeri alp. miként tudta, hogy a kérdéses ezüstpénzt néhai P. M. mint tulajdonát rejtette azon helyre, a hol azt alp. megtalálta, azon pénz tehát gazdátlannak, következésképp annak megtalálása olyannak, mint a milyent a tulajdonszerzésre a törv. megkíván, nem tekingethetvén: felp. örökösöknek a pénzre vonatkozó tulajdoni jogát megállapítani kellett. (C. 1876. jun. 27. 6105. sz.) Bp. VIII—X. ker. jbg.: Általános jogi elvek szerint a közforgalomból el nem vont uratlan ingatlan dolgok tulajdona birtokba vétel által szereztetik; felperes tehát, ki a keresetben emiitett és ismeretlen tulajdonosa által elhagyott s igy ennek jelentkezéséig uratlan dolgot képező 100 frtot mint találó birtokba vette, tekintve, hogy ezen körülményt a hatóságnak szabályszerüleg bejelentette s a talált összeget ennél letette, de ennek daczára a szokásos kihirdetés és egy évi határidő eltelte után a tulajdonos nem jelentkezett, mint találó és birtokba vevő annak bírálásáról és használatára és ezen alapon, a mennyiben a tulajdonos a törvényes elévülési határidő alatt nem jelentkezett, a kérdéses uratlan dolog tulajdonának megszerzésére jogosítva van: a kir. kincstár ellenben, mely azt csupán ideiglenes megőrzés és a szokásos kihirdetés eszközlése végett vette át felperestől, az utóbbival, mint jogos birtokba vevővel szemben a dolognak a kihirdetési határidő eredménytelen eltelte utáni tovább birtoklására és ez alapon a tulajdon megszerzésére joggal nem bír. Az előadottak folytán alperes kir. kincstárt a kérdéses 100 forint kiadására kötelezni kellett. A perköltséget azért kellett kölcsönösen megszüntetni, mert a fenforgó esetet törvényes intézkedés nem szabályozván, a kir. kincstárnak az ügy eldöntését birói útra fenhagyni alapos oka volt s igy roszhiszemü perlekedőnek nem tekinthető stb. — C. Helybenhagyja, minthogy a találó a talált dologra nézve csak a tulajdonossal szemben felelős. A kamatok a keresetlevél beadásától számitójag voltak csak megítélendők, mert a felperes által talált pénz rendörhatóságilag lévén alperes kincstárnak átadva, ez a keresetlevél beadásáig jóhiszemű birtokosnak tekintendő (C. 84. ápr. 25. 6707.). 0** S90. §. Az elöljáróság tartozik a tett jelentést, a talált dolog különös ismertető jeleinek érintése nélkül, haladék nélkül, a helybeli szokás szerint: ha pedig a tulajdonos a körülményekhez szabott időhatár alatt magát föl nem fe-