Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

100 Dologjog. nélkül közczélokra átengedni. E terület megosztandó a községi jegyző, a pap, a tanitó, iskola, kisdedóvó és a község között. A község a részére átengedett területen jelöli ki a temető, faiskola, vályogvető gödör, piacz-, vásár- és dögtér létesítésére szükségelt helyeket. A mennyiben az állam a telepitő, köteles a népoktatás olyan berendezéséről gondoskodni, mely a nemzeti iránynak megfelel. 4. §. Minden telepesnek legalább 400 négyszögöl kiterjedésű belső telket kell kapnia. Nem szükséges, hogy a telepesek birtokrészei egyenlők legyenek. Az egyes telepesnek adandó terület a beltelekkel együtt 10 holdnál kisebb és 80 holdnál nagyobb nem lehet. Megengedtetik azonban hogy oly telepes családok részére, melyek iparuk vagy foglalkozásuk folytán a község anyagi megerősödésére vagy közegészségi viszonyainak javulására (mint orvosok, állatorvosok, iparosok, munkások stb.) közreműködni vannak hivatva, 4—5 holdas telepek is alakíttassanak, de az ily telepek térfogata az összes terület 5%-ánál nagyobb nem lehet. A telepek területének ezen megszoritásai csupán a vételár törlesztésének tartama alatt maradnak érvényben. Eltérhetni a szabálytól, ha az uj község magasabb jövedelmet hajtó mezőgazdasági üzem folytatására alkalmas helyen telepíttetik, mely esetben az egyesek birtoka kisebb is lehet. Ezen eltérés az általános szabálytól az engedélykérés alkalmával részletesen indokolandó. 5. §. A külső birtoknak a viszonyokhoz és földminőséghez mért aránylagos része a tervezetben mint közlegelő veendő fel. Ezen közlegelő a telepeseknek meghatározott arányban közös tulajdona, s az egyes telepest abból megillető részesedés a 4. §-ban meghatározott telep területébe beleszámittatik. 6. §. A vételár megállapítása szabad megegyezés tárgyát képezi. A vételárban a telepítésre szánt területek, a beltelkek, utczák, utak stb. felmérési és felosztási költségei is benfoglaltatnak. A vételár azon részétől, melyet a telepesek a szerződés megkötésekor le nem fizetnek, évi 5%-nál nagyobb kamat nem köthető ki. 7. §. Ha a telepesek vagyoni helyzetüknél fogva házaikat nem képesek felépíteni, a telepitő köteles a pénzért beszerzendő faanyagokra szükséges, de házankint 400 frtot meg nem haladó, legfeljebb 5%-os kölcsönről gondoskodni.