Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. I. kötet (Budapest, 1906)

8 Az érvényes magyar magánjog forrásai. kívánságára közre adta, miként a közmondás tartja: „vesd magad alá a törvénynek, a melyet magad hoztál". Mást tartunk a pápáról és a római császárról, a kikről e részben semmi szó nincsen. Törvényeink szentesítő záradéka igy szól: „Mi e törvényczikket s mindazt, ami abban foglaltatik, összesen és egyenkint helyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vallván, ezennel királyi hatalmunknál fogva helybenhagyjuk, megerősítjük és szentesítjük s mind Magunk megtartjuk, mind más híveink által megtartatjuk." 12. A király magánjogi viszonyai. 1848: Hl- t.-cz. 1. §. Ö Felségének a királynak személye szent és sérthetetlen. 1439: XXIY. t.-cz. Olyan birtokok tárgyában, melyeket ő felségeik, a Király vagy Királyné avagy ügyvédjeik, azoktól, kik előbb azoknak uralmában voltak* visszafoglalnak s a királyi' jog számára megszereznek, amelyeket azonban a törvény utján ő felségeik a Király vagy Királyné visszafoglalással maguknak el nem sajátíthatnának: 1. §. Ó Felségeiket azokat ellenében, a kiket ekképen helytelenül és törvényen kivül megtámadtak és költségekkel zaklattak, törvény utján, más hasonlóképen cselekvő országlakosok módjára, az ilyen javaknak a becsüjében kell elmarasztalni. 1464 •' XVIII. t.-cz. És hogy mi egyeseknek egyszerű panaszára vagy a saját magunk ügyeiben is senkinek a fekvő jószágait nem fogjuk elfoglaltatni, hacsak az ilyen dolgokban divö régi szokás szerint az ügyet bíróilag meg nem vizsgálták 1. §. És hogy mi királyi ügyünket is a törvény rendé szerint fogjuk perelni. 1492: XT. t.-cz. Továbbá, hogy a királyi felség egyszerű panaszra vagy gonosz sugalmazásra. a törvény .utján kivül és a fél meghallgatása nélkül bármely rendű és állású országlakosár se akadályoztassa valami módon, se személyére, se birtokaira, se bármely dolgaira nézve. UK. II. R. .19. cz. Továbbá eszünkbe kell vennünk, hogy a királyi felség tartozik ugyan minden panaszosnak és perlekedőnek (az országnádor ura előtt) törvényt állani és ügyeinek igazgatója által felelni. 1. §. Mindamellett főbenjáró Ítéletben (vagy fej váltságban avagy fekvő jószágainak elvesztésében) nem szokták elmarasztalni; hanem csak azokat a károkat tartozik megtéríteni, melyeket tisztjei (vagy jobbágyai) bárkinek okoztak. 2 .§. Ha pediu' határjárás vagy igazítás alkalmából földekre nézve vagy más dolgok (vagy hatalmaskodások) tárgyában Ítélték oda neki az esküt, akkor ezt ( a nádor határozatához képest) Ő Felsége személyében az ö ügyeinek igazgatója tartozik letenni. A ( ) közti részek elavultak. V. ö. 1222. évi aranybulla 4. ez. Az uralkodóház tagjainak személyes ügyeiben a föudvarnagyi hivatal bíráskodik, ugyanaz közvetíti a kir. bíróságok kézbesítéseit is azokban az ügyekben, a' melyek nem tartoznak a föudvarnagyi hivatal hatáskörébe, pl! a milyen a dologi bíráskodás; (v. ö. 1868 : LIV. t.-cz. 272. §.; 1881 ; t.-ez. 33, §.)