Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. I. kötet (Budapest, 1906)

80 Az alapítvány. nem biró és csak azután létesülendő jogi személy, hanem az illető tudo­mányos egyesület. (C. 1905. decz. 29. lOüüU.) Az alapítványt képező ingatlannak haszonélvezője csak az ingat­lanra forditott azon munkálatok költségeit követelheti a tulajdonos ala­pítványtól, melyeket az alapítványi hatóság engedélyével, vagy ennek hiányában oly parancsoló szükség folytán teljesített, mely által az épület átlagát mentette meg bekövetkezhető nagyobb károsodástól. (C. 94. jun. ü. 10764.) Kassai tsz: Felperes jelen keresetében az 1894. évi január 20-án 41. ügyszám alatti fiókvégrendelet és az 1894. évi márczius hó 15-én 141. ügysz. alatti fiókvégrendelet, illetve alapítási szerződésnek azon intézke­dését, melylyel az alapítvány alperes részére életfogytiglan 250 frtnyi életjáradék fizetésére köteleztetett, felperessel szemben érvénytelennek kimondani, felperest ennek fizetése alól felmenteni s ezzel egyidejűleg az alperes javára eszközölt zálogi bekebelezés törlését kéri. Felperes ezt a kérelmet arra alapítja, hogy T. A.-nak az első nejével kötött örökö­södési szerződést neje halála után megváltoztatni s az alapítványt ujabb terhekkel sújtani joga nem volt, de ezt tenni nem is szándékozott, mert az érintett fiókvégrendeletek és alapítási szerződésben megnyilatkoztatta, hogy a „T.-Z.-féle alapítványt-' változatlanul és akként kívánja meg­hagyni, miként ezt a 230/88. sz. szerződésben nejével együtt megalkotta. Az 1894. évi márczius hó 15-én 141. ügyszám alatt kiállított fiókvégrén­delet és alapítási szerződésnek az alperes részére rendelt évi 250 frtnyi életjáradék iránti részének érvénytelenítése iránti felperesi kérelemnek pedig azért nem volt hely adható, mert az nem képezte T. A. egyoldalú tényét, hanem egyrészt T. A. és másrészt a felperesi alapítvány gond­noksága között létrejött kétoldalú jogügylet eredményeként jelentkezik. Ez az alapítási szerződés ugyanis annak világos tartalma szerint két­oldalú jogügyletet tartalmaz. T. A. ebben a felperesi alapítványnak ha­gyományozott ingatlanokat már életében átruházta tulajdoni joggal ennek az alapítványnak, kijelöli ebben, hogy ezt a föhagyományt minő hagyo­mányok terhelik és ezzel egyidejűleg a hagyományok fizetésére a fel­perest kötelezi, midőn tehát T. A. ebben az alapítási szerződésben a már előzően a 41/94. ügyszám alatti fiókvégrendeletben második nejének ha­gyományozott évi 250 frtnyi életjáradékot újból kirendelte s annak ki­fizetésére a ,,T.—Z.-féle alapítvány"-t kötelezte s ennek az alapítvány­nak gondnoksága ezt minden fentartás nélkül elfogadta, kétségtelen, hogy a most megnevezettek között oly kétoldalú jogügylet jött létre, melyet az alapítvány gondnoksága sikerrel csak abban az esetben tá­madhatna meg, ha és amennyiben ezen érvényesen létrejött kétoldalú jogügylet tekintetében valamely oly ténykörülményt felhozni és bizonyí­tani tudna, mely ennek az ügyletnek egészben vagy bizonyos részében való érvénytelenítésének alapjául szolgálna. Mindezekből tehát nyilván­való, hogy míg felperest a 41/94. sz. üókvégrendelet érvényesítése tekin­tetében kereseti jog meg nem illeti, addig a 141/49. sz. alapítási szerző­désnek az alperes évi 250 frnyi hagyományára vonatkozó részének ér­vénytelenítése iránti kereseti kérelme jogos alappal nem bir, miért is felperest keresetével elutasítani kellett. (1900. ápr. 12. 2726. — C. Iihagyja, mert felperesnek az a kötelezettsége, hogy a ,,T.—Z.-féle ala­pitvány"'-ból az alperes részére 250 frt évi járadékot fizessen, nem a T. A. örökhagyó tényén egyedül, hanem hanem a T. A. és felperes ala­pítvány közt létrejött kétoldalú szerződésen alapszik. Hogy ezt a két­oldalú szerződést a felperes az alperesnek fizetni kötelezett hagyományra nézve érvényességében megtámadni s annak hatálytalanítását kérni jog­alappal nem bir, ezt az elsöbiróság ítéletének indokaiban szintén kimu­iatta. Miért is a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsöbiró­ság ítélete a kétoldalú szerződésre alapított indokaiból hagyatott hely­ben. (1901. jun. 12. 5698.) 127. A közalapítványi jogok képviselete. 1S6S: LIV. t.-cz. 84. §. 2. mondat. A közalapítványok a közalapítványi ügyigazgatóság által képviseltetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom