Vargha Ferencz (szerk.): Bűnvádi perrendtartás. Az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, joggyakorlattal (Budapest, 1901)

Bűnvádi perrendtartás 132. §. II. A terhelt kihallgatása. 132. §. Mindegyik terheltet külön és élőszóval kell kihallgatni. Megengedhető, hogy a terhelt egyes bonyolult kérdésekre vonatkozó feleletadás előtt írásbeli feljegyzéseket tekinthessen meg. Ha a terhelt kifejezetten kéri, vagy ha a kir. ügyészség, vagy a nyomozást teljesítő rendőri hatóság tagja, illetőleg a vizsgálóbíró szükségesnek találja, a kihallgatás két bírósági tanú jelenlétéhen teljesítendő. A fegyveres erőnek vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatban levő tagja bírósági tanú gyanánt nem alkalmazható. 1. Az előzőleg már bíróilag kihallgatott terhelt kihallgatása a vizsgálat elrendelése után Baumgarten : 33. és 113. sz. a. 2. R. u. 04. ij. A terhelt kihallgatásának mikénti eszközlése tárgyában a B. P. X. fejezetének II. részében foglalt általános rendelkezések a rendőri hatóságok által is — annál inkább — megtartandók, mert csak a szabályszerű kihallgatásnak van a bünperre sulylyal biró befolyása. Á jelzett általános rendelkezések közül különösen szem előtt tartandók, hogy ezek szerint a terhelt kihallgatásának főczélja nemcsak az, hogy a terhelt beismerő vallomása által a nyomozás megkönnyittessék, hanem, hogy a terheltnek egyúttal mód nyujtassék a vele szemben fenforgö gyanú elleni védekezésre s a netalán javára szolgáló körülmények és adatok bemondására. Épp azért a B. P. 135. §-a szerint a terhelt vallomásának vagy beismerésének kieszközlése végett nem szabad sem Ígéretet, biztatást, ámítást, fenyegetést, erőszakot vagy kényszert használni, sem a terheltet éjjeli kihallgatással vagy más módon czélzatosan kifárasztani. 55. g. A nyomozó hatóságok igyekezzenek tehát a bizonyítékokat lehetőleg a terhelt beismerése nélkül is összegyűjteni, sőt, ha a terhelt beismerő vallomást is tesz, a nyomozás ezen beismerő vallomást támogató bizonyítékok és adatok megszerzése érdekében folytatandó. 56. g. Ha a terhelt védelmére, mentségére, vagy beszámithatóságának enyhébb mérvére vonatkozólag valamely oly körülményre vagy adatra hivatkozik, melynek későbbi megállapítása nehézségekbe ütközhetik. vagy lehetetlenné válhatik, ez megállapítandó, illetve beszerzendő, még az esetben is, ha az eljáró hatóság azoknak nem tulajdonit oly fontosságot, mint a terhelt. 57. §. A mennyiben a rendőri hatóság személyzete megengedi, a terhelt kihallgatásánál jegyzőkönyvvezető alkalmazandó. Ha a terhelt kéri, vagy a nyomozást teljesítő rendőri hatóság tagja szükségesnek találja, a kihallgatás két tanú jelenlétében teljesítendő. Tanú lehet akár a hatóság szolgálatában álló, de nem érdekelt közeg, akár pedig a nyomozás által nem érdekelt más egyén. A fegyveres erőnek vagy csendőrségnek tényleges szolgálatban levő tagja hatósági tanuként nem alkalmazható. 180. g. Tanút vagy terheltet a rendőri közeg jegyzőkönyvileg nem hallgathat ugyan ki. de kötelessége ezeket is kikérdezni és ezen kikérdezés eredményéről, valamint saját észleleteiről vagy tapasztalatairól a hatóságnak azonnal akár élőszóv al, akár írásban jelentést tenni. Fontosabb esetekben köteles a rendőri közeg a terhelt, vagy tanuk nyilatkozatairól a/ általa észleltekről s tapasztaltakról Írásbeli feljegyzéseket tenni. 12G. §. A terhelt kihallgatásának alakjáról és rendjéről a B. P. 132. S-a intézkedik. E szerint minden egyes terhelttel élő szóval tett vallomása alapján külön jegyzőkönyv veendő fel, melynek első sorban tartalmaznia kell a terhelt személyazonosságára vonatkozó, a B. P. 133. g-ában felsorolt adatokat és a védő igénybe vehetése iránti jogosultságra történt ügyelmeztetést.