Vargha Ferencz (szerk.): Bűnvádi perrendtartás. Az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, joggyakorlattal (Budapest, 1901)

138 Bűnvádi perrendtartás 218—221. §§. A már megesketett tanú későbbi vallomását a letett esküre való hivatkozással erősiti meg, s ez az eskü hatályával bir. \z eskü letétele előtt a tanú az eskü fontosságára és a hamis tanuzás következményeire figyelmeztetendő. Az eskü ezekkel a szavakkal kezdődik : «Esküszöm a mindentudó és mindenható Istenrc» és e szavakkal végződik : ((Isten engem ügy segéljen)). Az eskü arra teendő le, hogyatanu legjobb tudomása és lelkiismerete szerint a valót, és csakis a valót mondotta el s hogy ebből mit sem hallgatott el. 1. Tanú esküjének a mintája B. C. Sz. 34. §-ban van. 218. §. A tanú az esküt rendszerint élő szóval, az elöolvasott esküminta utánmondásával teszi le és ez alatt jobb kezét szivén tartja. A némák és a siketnémák, ha irni és olvasni tudnak, az esküt szövegének aláirásával teszik le, a siket tanuk pedig a velők közlött esküszöveget felolvassák. Ha pétiig a siketek, a némák és a siketnémák irni és olvasni nem tudnak, előlegesen megesketett tolmács közreműködésével, jelbeszéddel esküsznek. 219. §. A ki azt állítja, hogy az eskü vallási meggyőződésével ellenkezik, az eskü helyett ünnepélyesen fogadja, hogy a valót vallotta. E fogadás e szavakkal kezdődik: ((Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom . . .» 220. §. A nyomozás és a vizsgálat alatt a tanú csak akkor eskethető meg : 1. ha életveszélylyel járó betegségben szenved: 2. ha alaposan tartani lehet attól, hogy a főtárgyaláson nem jelenhet meg : 3. ha a felek a megesketést fontos ok alapján kívánják. A megesketés oka a jegyzőkönyvben megemlítendő. 221. §. A tanú megesketése mellőzendő : 1. ha ellene gyanú forog fenn az iránt, hogy a bűncselekményt, melyre nézve kihallgatják, maga követte