Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

60 Büntetőjogi döntvénytár Indokolás : A 8.400/1946. M. E. számú rendelet 4. § első bekezdés b) pontjában foglalt tilalmat megszegi az is, aki külföldi fizetési eszközt a Magyar Nemzeti Bank engedélye nélkül más által szereztet meg ; ' s minthogy az irányadó tényállás szerint a vádlott a 18.CC0 forintot ebbel a célból adta át a valuták megvásárlásira vállalkozó B. IVíiklcsnak, a vádlott ezen ténykedése által a fentebb említett tilalom megszegésének a véghezvitelét kezdette meg, minélfogva büntetőjogi feleiésségének ezt a fokát nem érinti az a körülmény sem, hogy az általa megszerezni kívánt valuták sorsa a jelen eljárás során felderítetlen maradt. A vádlott ezen cselekménye tehát az i\.t kifejtett okokból kimerít* az uzsorabíróság által törvényszerűen minésített bűntett Btk. 65. §-a szerinti kísérletének a tényelemeit s a vádlott bűnösségének a megállapítása ebben a tekintetben sem séjjti a törvény lényeges rendel^kezését. Nem helytálló továbbá a védelemnek a vádbeli aranytárgyak kivitelének a jogosságára vonatkozó érvelése sem, mertazl947. éviaugusztus hó 27. napján hatáljbalérett 10.0f0/lS47. Korm. számú rendelet 2. §-a csupán az utasforgalcmlan engedi meg a 162.835/1947. IV. c. P. M. számú rendelet 1. §-ában meghatározott mennyiségben az utas személyes használatára szolgáló egyes ékszereknek engedélynélküli kivitelét: — minthogy azonban a vádlott nem az utasforgalomban, hanem a határellencrző hatóságok kijátszásával csemrészűton vitte ki az országból a vádbeli ékszereket, ezen tette által is bűncselekményt követett el. A vádlott bűnösségének a megállapítása tehát ebben a tekintetben is jogsérelem nélkül történt. , Téves ellenben a vádlott e most érintett bűncselekményének a minősítése. Az uzsorabíróság ugyanis az 1922 ; XXVT. t.-c. 1. § első bekezdésének 3. pontjára alapított vádtól eltércleg a vádlott tettét a 10.050/ 1947. Korm. számú rendelet 3. § első bekezdés 2. tételében meghatározott vétségnek minősítette, mert álláspontja szerint a vádlott a vádbeli ékszerek kivitelénél a 4.500/1931. M. E. számú rendelet 3. § első bekezdésében meghatározott kötelezettsége teljesítését nem fondorlattal hiúsította meg. Ámde az irányadó tényállás az, hogy a vádlott a vádbeli ékszereket a fentebb idézett rendeletben előírt kötelezettség teljesítése nélkül csempészűton vitte külföldre, — márpedig a m. Kúria a BHT.-ba 1046. szám alatt felvett elvi határozatában kimondotta azt, hogy az 1922 : XXVI. t.-c. 1. § első bekezdés 3. pontjában meghatározott bűncselekmény tettese lehet az is, aki export-valuta beszolgáltatási kötelezettséget egyáltalában nem vállal, holott a devizarendeletek értelmében ilyen kötelezettséget vállalnia kellene, mert az ilyen magatartásaitokban, csempészúton való