Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

Büntetőjogi döntvénytár 55 A rendelet 2. § 1. bekezdése szerint a feladatok ellátására lehetőleg minden községben gazdasági munkaközvetítő irodát köteles fenntartani s 3. §-ának 1. bekezdése értelmében a szövetség felett a főfelügyeletet a földmívelésügyi miniszter gyakorolja, a 17. § 1. bekezdése szerint a gazdasági munkaközvetítői irodának a gazdasági munkaközvetítői ténykedésével felmerülő személyi és dologi kiadások fedezéséről az állami költségvetés keretében történik gondoskodás. Az előadottakból következőleg tehát vádlott mint a '>FÉKOSz« hatvani irodájának a vezetője, szolgálatánál fogva oly tennivalók teljesítésre volt kötelezve, melyek az állam közigazgatási teendői közé tartoznak. Ez alkalmaztatásában nyilvánvaló megHzatásánál fogva, tekintet nélkül arra, hogy esküt tett-e s hogy fizetési osztályba sorozva nem volt, a büntetőtörvények alkalmazása ^empontjából az 1940. évi XVIII. t.-c. 3. §-a s nem a Btk. 461. §-a szerint, mely törvényhelyre az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozik — közhivatalnoknak tekintendő. Következésképpen e minőségben s hivatali eljárásával kapcsolatban elkövetett cselekményét anyagi jogszabálysértés nélkül vonta az elsőfokú bíróság a Btk. 462. §-ának rendelkezése alá. B. III. 1.116/1948. — 1948 május 13. 44. A gépjárművezetőtől megkívánt gondosság. Sértett gondatlansága és egyéb körülmény nem menti a gondatlan gépkocsivezetőt. Mellékbüntetés. Btk. 290, 291. §. A Kúria : a vádlottat a Btk. 291. §-ának első és második bekezdése alapján 6 (hat) havi fogházra ítéli, -— továbbá ennek a büntetésnek, elévülés esettben pedig ennek a befejezésétől kezdődő 3 (három) évre a gépjárművezetői foglalkozás gyakorlásától eltiltja s a tilalmi idő elteltével eme foglalkozás gyakorlásának a megengedését újabb vizsga letételétől teszi függővé. Indokolás : A bűnösség megállapítása, a védelem szerint, azért sérelmes, mert K. Lászlóné sértett kizárólagosan csak a saját gondatlanságának az áldozata. Ellenben a halálos kimenetelű eredmény előidézésében a vádlottnak semmiféle szerepe nincs és így azért bűnvádi úton felelősségre nem vonható. A védelemnek ez az álláspontja azonban téves. A mindennapi életből merített tapasztalati tény ugyanis, hogy a kevésbbé fegyelmezett, esetleg gyengébb idegzetű, vagy ijedősebb járókelő