Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

Büntetőjogi döntvénytár 25 Indokolás: Az ítélőtábla tévedett, amikor a vádlott cselekményét befejezett cselekménynek minősítette. A zsarolás elkövetési cselekedete az erőszak vagy fenyegetés eszközlésével való kényszerítés, ámde amikor a sértett nem a vádlott fenyegetésének vagy az általa alkalmazott erőszak következtében, hanem más okból és a vádlott leleplezése érdekében határozta el magát a kívánt teljesítésre —^befejezett zsarolásról nem lehet szó, — hanem csupán annak kísérletéről. A színleges teljesítés általában nem teszi a bűncselekményt befejezetlenné, azonban, — ez esetben a sértett a kényszerítés dacára nem is volt hajlandó a követelt érték átadására, amennyiben — a megállapított tényállás szerint S. J.-né sértett, K. I. ajánlatát ismételten elutasította, a kívánt juttatások adására pedig csak színlegesen akkor hajlott, amikor a vádlott, ellen már* feljelentést tett és a rendőrhadnagy arra felhívta azzal, hogy >>a leleplezés érdekében látszólag bele kell menni a dologba.« A vádlott által szándékolt és megkezdett bűncselekmény tehát rajta kívül álló okokból nem végződött be. A-m. Kúria ezért az ítélőtábla ítéletének a vádlott cselekménye minősítésére vonatkozó részét a felhívott törvényhely alapján, a vádlott büntetésére is kiterjedően megsemmisítette és a vádlott cselekményét zsarolás büntette kísérletének minősítette. B. 2.992/1947. — 1948 január 22. 18. A II. Bn. 4. § első bekezdésének alkalmazása csak akkor jöhet szóba, ha a Btk. 92. §-ának feltételei nem forognak fenn. Btk. 92. §, II. Bn. 4, 28. §. A m. Kúria : közvádló semmisségi panaszánák a II. Bn. 4. § alkalmazása miatt bejelentett része folytán, az ítélőtábla ítéletének a büntetés kiszabását tárgyazó részét, a II. Bn. 28. §-ában rneghatározott anyagi semmiségi okból" a Bpn. 33. §-ának első bekezdése alapján megsemmisíti.. Indokolás: A II. Bn. 4. § első bekezdésének alkalmazása csak akkor jöhet szóba, ha a Btkv. 92. §-ának feltételei nem forognak fenn, tehát vétség esetében fogházbüntetés yölna kiszabandó, azonban a bíróság, a szabadságvesztésbüntetés mellőzésével, pénzbüntetés kiszabását találja célravezetőnek. Az ítélőtábla az enyhítő körülményeket helyesen sorolta fel s minthogy helyes az a megállapítása is, hogy súlyosító körülmény nincs, s mint-