Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

Büntetőjogi döntvénytár 109 szerint kijelentették, hogy ők vádlottal szemben magukat elfogultnak egyáltalán nem érzik; minden egyéb adat hiányában még azt kellett vizsgálat tárgyává tenni, hogy egymaga az a körülmény, hogy az ügy sértettje a törvényszék egyik — polgári ügyekben eljáró — bírói tagja, elegendő alapul szolgál-e más bíróság kiküldésére. Miután a rendes ügybeosztás szerinti tanács is minden változtatás nélkül eljárhat és egyébként is nagyobb bírói létszámú törvényszékről van szó és a bírók közül magát elfogultnak egyetlen sem érzi, más ténybeli adat hiányában ezidőszerint a Bp. 64—66. §-aira figyelemmel más bíróság kiküldésének a Bp. 29. §-ában meghatározott egyik esete sem forog fenn. B. I. 2.123/1948. — 1948 szeptember 11. 92. A főtárgyalás elnapolásának a Bp. 318. § 2. bekezdésének megsértésével történt megtagadása esetén az ennek folytán nem érvényesíthető bizonyítékok utólagos vizsgálata alapján állapíttatott meg, hogy a törvénysértésnek az ítéletre volt-e kihatása. Bp. 317., 318. § 2. bek., 384. § 1. bek. 5. pont. A m. Kúria : Indokolás. A főtárgyalás elnapolása iránt előterjesztett védői indítvány elutasításával az uzsorabíróság kétségtelenül olyan szabálytalanságotkövetett el, amelyet a Bp. 318. §-ának 2. bekezdése semmisség terhe msllett tilt s ezzel msgvalósította nem ugyan a panaszolt, hanem a Bp. 384. § első bakezdésének 5. pontjában írt alaki semmisségi okot. Azzal az indokolással ugyanis, hogy a védelem előkészítésére szükség nincs, csupán a vádmódosítás (Bp. 317. §) esetében lehet a főtárgyalás elnapolása iránt előtsrjesztatt indítványt elutasítani, vádkiterjesztés esetén azonban aBp. 318. §-ának 2. bekezdése szerintafőtárgyalást mindig el kell napolni, vagy — ha lehetséges — az új vádra vonatkozóan az eljárást el kell különíteni. Ez az alaki jogsérelem azonban a bűnösség kérédésének eldöntésére s ehhez képast végeredményében az ítéletre befolyással nem volt, figyelemmel arra, hogy a Kúriához utóbb beterjesztett beadványban megjelölt új bizonyítékok sem alkalmasak a tényállásnak — a bűnösség megállapítása alapjául szolgáló — lényeges részében való megváltoztatására. Ez okból a Bp. 384. §-ának 3. bekezdéséhez képest az észlelt jogsérelem az ítéletnek és az eljárásnak megsemmisítését indokolttá nem tette. B. II. 3.086/1947. — 1948 október 1.