Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

Büntetőjogi döntvénytár 101 más lényeges körülményre vonatkozzék, már pedig a kereset jogalapjára vonatkozó, a keresetet megalapító tényállítás a per lényeges körülményére vonatkozik arra való tekintet nélkül, hogy ez a per fejleményeihez képest a per kimenetelére ügydöntő hatással Volt-e vagy sem. Minthogy pedig a vádlott által alperesi minőségben tett és esküvel megerősített vallomás a fentiek szerint a kereset jogalapját támadta s így kétségtelenül a per lényeges körülményére vonatkozott, vádlott a hamis vallomásával a Btk. 216. §-ába ütköző és figyelemmel a polgári per tárgyának 600 forintot meg nem haladó értékére, a Btk. 216. §-a szerint minősülő hamis vallomás vétségének tónyálladékát hiánytalanul megvalósította. B. III. 2.243/1948. — 1948 október 1. 83. Hatóság közegének hivatásából folyó eljárása alatt történt tettleges bántalmazása akkor is az 1914. évi XL. t.-c. 4. § 2. bekezdésébe ütközik, ha a hatóság közegének eljárása jogszerűség szempontjából kifogás alá is esik. Jogos védelemre nem hivatkozhatik az, aki kihívó magatartást tanúsított. Btk. 79. §, 1914 : XL. t.-c. 4. § 2. bek. A budapesti ítélőtábla : Indokolás. Az ítélőtábla a fellebezést alaptalannak találta, mert a hatóság közegének hivatásából folyó eljárása alatt történt tettleges bántalmazása akkor is az 1914. évi XL. t.-c. 4. § 2. bekezdésébe ütközik, ha a hatóság közegének eljárása jogszerűség szempontjából kifogás alá is esik. Önsegélynek a hatósági közeg eljárása ellen csak akkor van helye, ha az nem hatáskörében jár el. De ide vonatkozóan az ítélőtábla még megjegyzi, hogy egyébként abban az esetben is, ha bizonyítást is nyert volna az a körülmény, hogy a vádbeli eset alkalmával Cs. G. sértett előbb ütötte volna meg a vádlottat és vádlott csak azt követően ütötte arcul a sértettet, a vádlott ez esetben sem hivatkozhatna jogos védelemre, mert a jelen esetben a már előadottakon- felül az is bizonyítást nyert, hogy vádlott kihívó magatartást tanúsított a sértettel szemben, már pedig az állandó bírói gyakorlat szerint ilyen esetben a jogos védelem ki van zárva, miért is vádlott a jogos védelemre, mint beszámítást kizáró okra sikerrel egyáltalán nem hivatkozhat. B. X. 7.396/1948. — 1948 október 4.