Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

ben a vádló tájékoztatására szükségesek (Bp. 83. és 93. §-ai). Az ily célú és terjedelmű eljárás valóban a rögtönbíráskodás akadályául szolgálhat. Viszont az a körülmény, hogy az >>alakszerű nyomozó eljárás« tilalma nem foglalja magában a fentiek értelmében korlátozott, csupán a per előkészítését célzó egyes nyomozati cselekmények foganatosításának is a tilalmát, a már felhozottakon felül kitűnik az uzsorabíróság — hasonlóan gyors ütemű — eljárását szabályozó 5.950/1920. M. E. számú rendelet 15. § első bekezdésének az előkészítő eljárásra vonatkozó abból a rendelkezéséből is, amely az >>alakszerű nyomozó eljárás«-t ennek az eljárásnak a keretéből is kizárja, egyben azonban a vádhatóságot feljogosítja »egyes bizonyítékok« felvételére. Ugyancsak ki van zárva az »alakszerű nyomozó eljárés« a honvédbíróság előtti rögtönítélő eljárásban (Kbp. 441. §.), az 1930 : III. tc. 47. §-a mégis a rögtönítélő eljárás elrendelésére jogosult illetékes parancsnok (most már a rögtönítélő eljárást kezdeményező honvédügyész) elhatározásának előkészítésére netalán szükséges >>megállapítások«-ra nyolc napon túl nem terjedhető időt engedélyez. Már pedig a jelen esetben a terhelteknek a rendőrség bizalmas úton szerzett értesülése után az ügynek a vádhatóságnál való feljelentése előtt a rendőrkapitányság által a saját kezdeményezésre történt kihallgatása nem minősíthető másnak, mint a rögtönbíráskodás célját szolgáló, szükséges perelőkészítő cselekménynek ; az a körülmény viszont, hogy a rendőrkapitányság a terheltek előadását tartalmazó jelentésen felül a terheltek előadását jegyzőkönyvbe is foglalta s azt a terheltekkel aláíratta, eljárása lényegét és jelentőségét nem érinti. A már előadottakhoz képest ugyancsak tarthatatlan a rögtönítélő bíróságnak az az álláspontja is, hogy a terhelteknek ez a kihallgatása egyértelmű lenne a 8.020/1939. M. E. számú rendelet 6. § harmadik bekezdésében említett »rendes bűnvádi eljárás«-sal, amely alatt a rögtönítélő bírósági eljárással szemben a Bp. általános szabályai szerint lefolytatandó bíróság előtti eljárás értendő. (Kúria, B. I. 151/1947. — 1947 március 10.) 101. A rögtönbíráskodás kivételes súlyos büntetőjogi következményeivel járó ítélet meghozásánál a bűnösség kérdésében van szükség a rögtönítélő bíróság egyhangú határozatára, ez azonban csupán kizárólag egy anyagi jogi kérdésre korlátozott oly kivételes jogszabály, amelyet kiterjesztő magyarázat útján más esetre alkalmazni nem lehet. Nincs szükség egyhangú határozatra abban a kérdésben, hogy az ügy rögtönbíráskodás alá tartozik-e. 105