Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

evégből komoly ténykedést fejtett ki, — a vádlott bűnösségének a megállapítása tehát ebben az esetben sem sérti a törvényt. A minősítési kérdésben úgy a közvádló, mint a védő jelentettek be semmisségi panaszt. A közvádló a bűncselekménynek kísérletté (Btk. 65. §) való minősítését panaszolja azon az alapon, mert álláspontja szerint az 50 drb aranyérmének a vádlott részéről való »megszerzése«, amely alatt nem a tulajdonszerzés, hanem már a »birtokba-jutás« is értendő, befejezést nyert, az által, hogy a kérdéses aranyérmék az átadással a megbízó birtokából kikerültek és az eladási megbízás folytán a vádlott birtokába jutottak, aminél fogva — a közvádló álláspontja szerint — a vádlott bűncselekménye is a kísérlet állapotán túljutott s befejezést nyert ; a védő szerint pedig a minősítés azért törvénysértő, mert az eladási vagy megszerzési megbízás csak »előkészítése« az elidegenítésnek, vagy megszerzésnek s így a jelen esetben a vádlott is, aki megbízásból vállalkozott az érmék eladására, nem tettese, hanem az érmék tulajdonosa mellett csak bűnsegédi bűnrészese (Btk. 69. § 2. pont.) lehet a bíróság által egyébként helyesen minősített bűncselekmény kísérletének. A m. Kúria a most ismertetett egyik álláspontot sem tehette a magáévá. A 8400/1946. M. E. számú rendelet 4. § első bekezdés b. pontja kizáró felsorolását tartalmazza a rendelet által tiltott jogügyleteknek s e jogügyletek fogalmát az általános magánjogi szabályok határozzák meg. Ezek szerint pedig valamely dolognak — a jelen esetben külföldi fizetési eszköznek vagy aranynak — élők közötti jogügylettel való »elidegenítése« alatt kétségtelenül a dolog tulajdonjogának másra való átruházása s ugyanígy a másik ügyletkötő fél részéről az élők közötti jogügylettel való »megszerzés « alatt hasonlóan a dolog tulajdonjogának a megszerzése értendő ; semmi jogi alapja sincs tehát a közvádló ama érvelésének, hogy a rendeletben foglalt, »megszerzés«-i tilalom a tulajdonjog megszerzésére irányuló szándék nélkül már a bármi okból való puszta birtokbavétel tilalmát is jelentené. Következésképpen téves a közvádló érvelése abban a tekintetben is, hogy a vádlott által elkövetett cselekmény befejezett bűncselekmény tényálladékát valósítja meg, mert a vádlott az aranyérmék tiltott elidegenítésének az elsőfokú ítéletben leírt módon való véghezvitelét s ez által a rendelet 4. §-ában foglalt egyik tilalom megszegését megkezdette ugyan, de azt a szándékolt jogügylet megkötése előtt történt leleplezése következtében akaratán kívül fekvő okból nem fejezhette be ; a vádlott cselekménye tehát, minthogy a jogsértő eredmény — a jelen esetben a tiltott jogügylet megkötése — nem következett be, csak a Btk. 65. §-a szerinti kísérlet állapotáig jutott el. 96