Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

nem tett. Minthogy pedig egyidejűleg a zsírt kimérte, nyilvánvaló, hogy beleegyezett a felajánlott magasabb áron történő eladásba. Fentiekre tekintettel az uzsorabíróság vádlott bűnösségét törvénysértés nélkül helyesen állapította meg. Tévedett azonban az uzsorabírósag vádlott cselekménye minősítésénél akkor, amidőn őt a vádtól eltérően a 8800/1946. M. E. számú rendelet 10. §-ában meghatározott vétségben mondotta ki bűnösnek. Az uzsorabíróság ítéletében — a büntetés kiszabásával kapcsolatosan — helyesen állapította meg a drágítás magasabb mérvét (mely ugyan nem 200%-os, hanem mintegy 150%-os). Ilykép nem vitás, hogy az árdrágító cselekménnyel elérni törekedett illetéktelen nyereség semmikép elenyészően csekélynek nem tekinthető s ebből folyóan az árdrágító visszaélés a 10. értelmében vétségként nem minősülhet. Az ítélőtábla iránytadó gyakorlata szerint ugyanis az árdrágító visszaélés a 10. § szerint vétséggé akkor minősülhet, ha nem csupán a nyereség összege, hanem a drágításnak a mérve, az árucikknek a hatóság által megállapított, illetve annak a méltányos hasznot meg nem haladó árához viszonyítva mutatkozik elenyészően csekélynek. Egymagában az a körülmény, hogy az árucikk csekély mennyiségű volt, —• amennyiben a drágítás mérve nem elenyészően csekély — a vétségi minősítést nem alapozhatja meg. Az uzsorabíróság ítéletének idevágó részében a zsírmennyiségre, mint ^csekély terménymennyiségre« való utalással kívánja a minősítés kérdésében elfoglalt álláspont já tindokolni. A 8800/1946. M. E. számúrendelet 10. §-ában szereplő »elenyészően csekély termény vagy termékmennyiség« kifejezés azonban nem az árdrágító visszaélésére értendő, melyben »árucikk« a bűncselekmény tárgya, hanem nyilvánvalóan a közellátás érdekét veszélyeztető cselekményekre utal vissza, melyek valamennyi esete »termény vagy termék« tekintetében követhető el. Ez a különválasztás nemcsak a törvényhely szövegének helyes értelmezéséből folyik, hanem okszerűen következik a két deliktumcsoport természetéből adódó különböző jogpolitikai követelményekből. Mindebből következik, hogy egymagában a bűncselekmény tárgyának mennyiségileg elenyészően csekély volta, a vétségi minősítés megállapításához csupán a közellátás érdekét veszélyeztető cselekményeknél elégséges. (B. VIII. 5282/1946. sz. — 1946 december 6.) 85. A gazdasági rend büntetőjogi védelméről szóló 8800'/1946. M. E. sz. rendelet a munkabéruzsora tényáiladélcát (1920 : XV. t.-c. 1. §. 87